I love Budapest

Jézusom, engem ver az isten! Megnéztem a 9 és fél randit, hát ekkora szart még nem láttam! Tehát én tuti, hogy menekülnék egymilló kilométer per órával egy ilyen nőhajtó köcsögtől, jobban vigyázok én a szívemre annál, hogy egy ilyenbe gabalyodjak. Egyébként Fenyő Iván az a pasi, aki egy viszonylag szar színész (legalábbis az alapján, amit ezek a popos kis filmek mutatnak belőle, de nyilván nem az), egy nagyjából nullla pasas, de emberileg, ahogy a riportjaiban látom egy nagyon nagyon szimpatikus és érdekes fickó, szóval ezek függvényében máris más a véleményem róla, és szívesen beszélgetnék vele egy kiadósat és utána elszívnék egy cigit.

A másik dolog meg, hogy én minden ilyen filmjelenetnél, mikor a csávó összetöri a lány szívét, aztán meg sok idő után megy bocsánatot kérni, azt mondom, hogy a faszért nem küldi el a csaj a srácot pitlibe??? Én úgy elküldeném, hogy bottal ütném! Aki egyszer összetöri a szívemet, mit jön oda újra? Menjél el - ezt mondanám artikuláltan. De azt mondjuk nem tudom, hogy miért vagyok ilyen bizalmatlan. Egy periodikusan nőcsábász fiú ismerősöm múltkor kérdezte, hogy zavar-e engem az, ahogyan ő a nőkkel viselkedik. Mondtam, hogy dehogy, te dolgod. De aztán most meg arra jöttem rá, hogy például lehet, hogy miatta is van ez a dolog. Hogy azt látom, hogy ő milyen, és nekem ő valahol egy férfi-minta, és persze nem akarattal dug meg minden nőt, hogy utána rájöjjön, hogy mégse kell ez neki, hanem csak véletlenül. És többek közt lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy én például nem hiszem, hogy meg tudnék bocsátani pasinak. Persze nyilván, ha csak véletlenül rálép a lábamra, akkor igen, de ha mondjuk megdugja a hugomat, akkor kevésbé. És vajon miért van ez? Igzából a négy pasival mi volt? Csoki, na ő végülis.. hát szerelmesek voltunk, de aztán én átmentem pszichóba (mentségemre szóljon, hogy a szakításunkkor 17 éves voltam), és nem értettem, hogy mért nem ölel és csókol folyamatosan, és hogy akkor már biztos nem szeret, de ő meg mondta, hogy de, de én nem hittem neki, és kitettem a szűrét. Aztán összejött egy másik bringával, azzal is tolta egy darabig, aztán meg visszakuncsorogta magát hozzám, de biztosan bennem volt a hiba, hogy elfelejtettem mondani neki, hogy de a csajod ne legyen meg mellettem. Mert volt persze, és akkor én voltam a szerető, és aztán meg azt már nem tudom, hogy ő szakított-e velem, vagy én vele, de az tuti, hogy kurva nagy dühvel távoztam a kapcsolatból, és ez nekem kurva szar volt, mert ő volt az első pasim. Aztán a Ricsi, életemben nem voltam olyan szerelmes, meghaltam a boldogságtól, de komolyan, és mi lett, kiköltözött Belgiumba 3 évre, aztán még egy darabig nyomtuk a témát, de az már vicc volt, aztán meg kevésbé volt mondjuk vicces, amikor összejött egy másik csajjal kint. Kurva száját ennek is. Aztán volt Páfri, hát ott meg én voltam a köcsög, vagy lehet, hogy nem is voltam köcsög, mert mikor rájöttem, hogy én nem leszek belé eszelősen szerelmes, akkor felmondtam. De utána jött Misike, aki meg még jobban elrontott mindent, szerettem őt, de mellette úgy éreztem, hogy az egész kapcsolatot csak én csinálom. És meguntam. Vagyis persze a szívem kiszakadt a testemből, és egy évig bőgtem minden nap utána lankadatlanul, azt hittem mindjárt rájön, hogy én vagyok neki az only one, de hát persze, ilyen csak a filmeken van.

Szóval a haragom még mindig megmagyarázatlan, vagy ezek elég indítékok? Én úgy érzem, hogy elképesztően korrekt ember vagyok, ugyanakkor meg hiperromantikus és szentimentális, és elképesztően kedves, meg minden, akármennyire is hihetetlen, én tökéletes barátnő vagyok egyébként. Nem nyaggatok, nem féltékenykedem, tökéletes partner és társ és szerető. No meg korrekt. Nem randizgatok 3-4x, nem kecsegtetek, ha nem gondolom úgy. Lehet, hogy az apám miatt van? Nem hiszem, Apám szerette Anyámat, amíg az dolgozott, s jelentős kakákat pakolt hozzá a világ nagy kakához, szóval Fátter egyszercsak kiszeretett a Mutterből, és akkor elváltak, mint két inteligens ember, semmi vita, semmi tányérdobálás, normális emberek módjára. Apám már évek óta együtt él a csajával, de mondjuk 10 éve biztos. Szóval ő is stabilan ott van a kapcsolatban és felvállalja a dolgot. Szóval nem hiszem, hogy ez ilyen elfojtott családi baszakodás lehet. Még arra gondolok, hogy annyira tisztelem magam, hogy nem hagyom, hogy szarakodjanak velem. Önélzetes a kis latol! Bátolság vagy inkább melészség? De a másik meg, hogy kurvára kivagyok, már egy csókjelenttől is olyan dughatnékom van, de nem érdekel egy pasi sem, annyiszor elmondtam már és annyira kivan a fasz. Most járjak és dugjak olyanokkal, akikbe tuti, hogy soa sem leszek szerelmes? Nem hiszem, hogy erre képes lennék. Kerültem már ilyen-olyan közel olyanokhoz, akiket bírtam, de tudtam, hogy sosem lesz ez egy szerelmi dolog, és egy idő után már az volt bennem, hogy ne nyúlj hozzám, nem akarok hozzád nyúlni. Hisz, tudod, csak a szerelem eleven elemem.

Milyen bejegyzést ki nem vált az ember lányából egy ilyen ócska, elcsépelt, banális szarhalom film.

Ja, meg itt volt Hegi, kicsit dumálgattunk az esőben, smoking in the rain alapon, aztán meg közben hívott a srác, akit említettem az előző előtti postban, hogy írta a sms-t, hogy ma este találkozzunk, és várt engem egy helyen, ami elég ciki azt figyelembe véve, hogy nem voltam ott. Szóval majd jövő hét vasárnap egy sör-duma menüt letolunk. Azért bírom ezt a kölyköt, mert éppen annyira geci humora van, mint nekem, és elég könnyedén lehet vele artikulátlanul röhögni. És Moira felettébb szereti az ilyesmit.

Holnap kozmetikus, no meg kicsit rendbe szedem magam, körömlakkozás, kicsit pakolok itthon, felmosok (mert végre eljutottam oda, hogy rendet raktam a szobámban, felporszívóztam, és elkezdtem szelektálni a cuccaimat, ami miatt persze megint kupi van), kedden vágok, meg lehet, hogy dolgozom a csilliárd forint per másodperces állásban, de ez még nem fix, aztán meg szerdán útjára indul a gyönyörrrrr, Balatone fesztivál, és csütörtökön, mikor éppen két eszelős hányás és két Auróra szám között vagyok, felhívnak a rádiótól. Jaj, de bizakodik a gyermek! Meglátjuk, meglátjuk, de azért izgulni gondolom ér, mert nagyon boldog lennék, ha ott lehetnék és meglehetősen örülök, hogy ott lehettem. Úgyhogy, te is örüljél velem, és akkor ez egy nagy, interaktív dolog lesz, ahogy az író és az olvasó együtt örül.