I love Budapest

Na. Mit ad isten, egy ismerőstől sikerült 5 ezer JMF-ért két - azaz két - madafaka heti VIP jegyet vásárolni. Ami nem szar kezdés. De! Sajnos rémesen berúgtam, pedig utálok most már berúgni, de nagyon utálok, de megtörtént, és állati ciki voltam, kivételesen ciki, jaj, nem szabadna nekem innom, csak ha Andival vagyok kettesben egy szobában, aminek nincs ablaka se, és csak egy hifitorony van benne és az is elérhetetlenül magasan. Lényeg az, hogy a munkahelyemen rebellióztam, hogy nekem a büszkeségem a tét, és hogy mért terjesztenek ilyet rólam, és hogy igen? Téged még szoptalak le, igen?? Nem??
Szóval tudok én ha akarok. Találkoztam csomó mindenkivel, az jó volt, amikor meg hánytam, az nem volt jó. Aztán aludtunk, vagyis csak én, mert én papír-fecni-halmaz voltam és már hajnal négykor kidőltem.
Második napon, holy shit, ha lehet még überelni, akkor én übereltem, például észrevettem az Osanban, hogy baromira elvesztettem zsebkendőmet az irataimat. Diák, bérlet, lakcímigazoló, személyi, bankkártya, mindent. Ami érdekes, mert sose hagyok el semmit, nagyon figyelek a cuccaimra, és az meg pláne kizárt, hogy ellopták volna. Szóval arra tippelek, hogy valahogy kirántottam. Szóval el voltam kenődve, mert nem volt pénzünk már kábé semmi. Foxosékkal voltunk hihetetlen Csík zenekaron, fergeteges volt, remegett a szívem, olyan ámulattal néztem, és közben vigyorogtam, mint a tök! Aztán találkoztam éééédes Mártikával, fel kell falni a mosolyát, aztán egyre jobban ittasodtunk, találkoztunk Károllyal is, aztán még ittasodtunk, nagy hiba volt, aztán Mokkacukában toltunk az ipart, nagyon keményen, plusz láttam egy félvér csávót, aki olyan elképesztően gyönyörű volt, hogy leglább 10 közös képet csináltam vele, plusz legalább 10x elmondtam neki, hogy you are the most beautiful man i've ever seen baby! Nem volt gáz egyáltalán.
Aztán valahogy eljutottunk valamikor a sátorhoz, végre asszem Andika volt a fáradt, aztán persze reggel arra keltem, hogy bámul engem az arckifejezésével, hogy ő már menne, keljek már. Na, akkor összeszedtük magunkat, és jöttem haza. Persze, 270 JMF-os BKV jegyáron, ez van. Sucks. Úgyhogy a holnapi melót le is mondtam, mert hogy majd lvadászom újra az irataimat, rendőrség, kutyafüle, minden, és ami még külön szopóvá teszi az egészet, hogy ugye idén diplomáztam, és baromira nem fogok már diákot kapni, pedig baromira nem mindegy, hogy még októberig diák bérlettel mozgom-e vagy felnőtt áron.Úgyhogy fel is hívtam az illetékes Tortúra Igazolványkiállító Szervet, ahol hálistennek azt mondták, hogy mivel a diák októberig érvényes, ezért kiállítanak nekem addig egy ideigleneset, szóval nincs para. Közben három kézzel és négy füllel hívom a rendörséget, hogy ha valaki kokót ad el az én személyimmel, akkor az nem én voltam, de ezek tojtak rá, aztán bankkártya letilt, és sok sok anyázás. Hívtam a Szigetet, de a megadott szám állatira nem cseng ki, úgyhogy szopinyali. Aztán elmentem kozmetikushoz és most selymes és szőrtelen a testem, viszont hihhhetetlenül másnapos vagyok.
Aztán most figyelj, most jön a tuti! Csöng a vezetékes telefon. Mondom háló. Aszongya engem keres, mondom neki, hogy én vagyok éppenséggel. Oké, ő a T-comtól telefonál, és egy üzenetet szeretne átadni, amihez egy telefonszám is tartozik, az üzenet a következő volt: Megtaláltam az irataidat, ezen és ezen a számon elérsz! Valamilyen Brigi, csodálatos! Vannak még jó emberek! És mekkora mázli, hogy pont egy velem egy városban élő hölgy találta meg! Atyavilág, de nagy kő esett le a szívemről! Bár még nem merek sóhajtozni, nehogy az legyen a vége, hogy találkozunk holnap, és agyonra ver és még a lakáskulcsom is elveszi. Persze biztos nem ez lesz, jaj, de örülök!

Hulla vagyok, meghalok, nem iszom többet. De sokkal kevesebbet se.

Holnap is sok a dolog; szeretnék rendet rakni, aztán főzök, aztán megyek találkozom a lánnyal, aztán megyek temetőbe, mert Bence 22. szülinapja lenne, aztán rohanunk vissza a városba, mert este, gyerekek, ZP-ben E-Z Rollers, amit nem tudok feldolgozni (ja, ápropó, feldolgozni, ELMARADT A PENDULUM!!!!!! Váááááááááá! Ez az én keresztem, sose jutok el!), utána meg úgy fest, hogy Drönkbe megyünk.

Ja és akkor még valami. Tudod, van Betmen. Akivel jól érzem magam, meglehetősen, sokat lehet vele röhögni, ami nagyon jó, meg minden féle jók még ezen kívül. Nos, valahogy igyekszem érezni valamit, remélem fogok, de már ott tartok, hogy gondolok rá, meg hogy mi lenne ha megpróbálnánk, és tudod mi a legjobb? Hogy türelmes hozzám, nem nyaggat, és vág falhoz, hogy döntsd el mit akarsz, és kedves és jófej, és nagyon jól lehet vele aludni, szóval csupa jó, de nem tudom, hogy fogok-e érezni valamit iránta, nekem meg ez nem megy máshogy. Viszont kurva vicces volt, mikor múltkor reggel, mikor nála henyéltünk, egy tanult bloggerina kolleginát idéztem neki, melyszerint ide bérlet kell, nem menetjegy, erre mondta, hogy oké, hol lehet bérletet váltani? És akkor kérdezte, hogy mit csinálok amikor járok valakivel, és akkor mondtam neki, hogy ugyanezt, csak ruha nélkül, és akkor kérdezte, hogy és mik a hátrányok, mondtam neki, hogy nincsenek hátrányok, és akkor ezt válaszolta: RENDBEN, GONDOLKODOM AZ AJÁNLATON. Úgy röhögtem, aszittem megszülök!
Ja és hogy ezt mért? Mert nem beszéltem vele egy ideje, talán csütörtök óta, vagy péntek? Fene se tudja, azt se tudom hány napból áll egy hét, na mindegy, és mondta, hogy holnap talizzunk, én meg szívesen találkozom vele, mert jó sok ideje nem beszéltünk, és ezért egyre gyakrabban volt a fejemben, hogy mi van ha ezt elcsesztem? Na, mindegy, szóval lényeg az, hogy holnap találkozunk egy bulikában. Szóval azért vacilálok ennyit, mert egyáltalán nem akarom, hogy belemegyek, rábólintok, oké, és akkor rájövök egy idő után, hogy mégsem ez a tuti nekem, és mást akarok. Jó, nyilván nem szövögetem az esküvői ruhámat magányos óráimon, sőt, de azért én nem keverednék bele pár hónapos bolondériákba. Hosszútávra vagyok hitelesítve. Na, hát ennyi.

Ma bontottam csirkét, még nem vagyok annyira jó ebben, de jön még meleg kutyára dér.