Teljesen újszerű a helyzet, amely előállt. Misivel találkoztam olyan 7 körül, egészen olyanok voltunk, mint mikor Ricsivel összejöttünk, hogy ja, most melyikünk fogja meg melyikünk melyik kezét, stb. De azért bennem kurva sok a para, nem is tudom egyelőre ezeket félretenni. Lényeg az, hogy józanul is azt mondta a szép kis szájával, hogy próbáljuk meg újra és hogy most már igazán készen áll rám és mindenre ami ezzel jár. Beugrottunk az Ózonba, fasza volt, aztán vagy 1 órát sétálgattunk, először mind ketten zsebretett kézzel (igazi klasszikus), aztán ő átkarolt, viszont én nem karoltam vissza, mert még félek, és látni szeretném és tudni akarom, hogy komolyan gondolja ezt, mert az én szívem nem holmi játékszer... Aztán már fogtuk egymás kezét, elkísért a trollerhoz, sőt, jött is velem egy darabon, de mikor szállnia kellett, ellentmondást nem tűrően két puszit adtam neki, de persze úgy, hogy tudja, hogy én akarom ezt, csak még nekem sok idő kell, hogy elengedjem magam. Tényleg úgy látom rajta, hogy szeret és nagyon szeretné nem_elbaszni megint.
Miután leszállt, és én mentem tovább, írt nekem, hogy mindig parázik egyedül hagyni, mert arra gondol, hogy valami fasz szatír felszáll, és jól megcibálja a hajam. Édes pofa.
Kár, hogy ez elsőre nem ment így buzikám!
Szerdán találkozunk legközelebb. Én azt szeretném, ha kurvára megnyugatna, hogy ez most komoly. Mint egy heresérv. És mondott kedves dolgokat, amik kimondására az első menetben képtelen volt. Kiváncsian állok elébe.
De az biztos; senki ember fia teste nem izgat fel annyira, mint az övé.
2008.10.20. 00:00 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr886356809
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.