I love Budapest

Tegnap gyakorta volt a testem hőmérséklete 38 fok fölött, ráadásul mindeközben megjött, és bár nincs túl jó énekhangom, ennek ellenére elég élethűen tudtam volna (az előző két megállapításból fakadóan) énekelni a Fekete vonat első nagy slágerét, ha tereskovásan provokatív akartam volna lenni.

Ezenkívül annyit szeretnék még elmondani (hogy szegény Dzsoni a mocsokban rohad), egyre jobban vagyok. Bár a torkom még fáiáj, de nem vészes annyira, hogy úgy érezzem, mindjárt megpusztulok. Holnap még nem megyek dolgozni, ám kedden már annál inkább, csak éppen a doktornéni szerdáig írt ki, úgyhogy kedden este be kell takarodnom hozzá, és csellel rá kell vennem, hogy ugyan máááááár, hát nem látja, milyen kis virgonc vagyok?

Mindeközben az új Quimbyket hallgatom, mert szeretem.

Végre jobb az életem, nem érzek súlyokat, nem érzek belül feszítő könnyeket. Ha Hanika végre jól lesz, akkor olyan boldog leszek, felemelkedem a talajról!

Addig pedig elmondom miket várok és mire gondolok:

Kedd: Simonyi Konferencia! Többek közt mert ott lesz egy-két férfiember, aki érdekel, de egyiksem nagyon megerőltetően, de legalább egy kicsit.

Csütörtök: BSS-ben adást szerkesztünk Ildivel meg Ákossal, ha minden úgy alakul, ahogy akarjuk, akkor überfaszányos adás elébe állunk!

Alien május elseje! Tabán!!!!

Május másodika! Az év születésnapi partija újra támad!

Május harmadika! Kvinbáj koncsertó!

Május 29! Pafe!

Július elseje! VOLT fesztivál! Ha bármi történik akárhogy, vagy esetleg bárhogy, de a legrosszabb esetben mondjuk ne adj' isten sehogy, én akkor is úgy ott leszek, hogy még ember nem volt ennyire sehol soha.

Hát egyelőre ennyi.