I love Budapest

Tegnap reggel baromira riportoltam, ezáltal elképesztően nem aludtam ki magam, ami nekem már gyakorlatilag fáj. Aztán talicskáztam Andrejjal, oszt mentünk plázázni, de igyekszem nem elkölteni előre a fizetésem bőrét. Este Bazsival meg Tommerral voltam, aztán csatlakozott Szabi meg Péter, akikkel nem voltunk együtt sokáig, mert aztán mi Balázzsal elhagytuk a terepet. Minden esetre nem mellesleg a Bemben nem lehet rágyújtani negyed 10-ig, ami kimeríti a nonszensz fogalmát.
Ma meg Robika szülinapját ünnepeltünk, hatalmas családi körben, imádom a családom, én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy az ő vérük vagyok és hogy ők az én véreim.

Foxy szerint elégedetlen vagyok egyébként. És meg is értem az ő álláspontját. De én tudom, hogy nem. Ami jó, azért hálás vagyok. Magamnak (istennek, buddhának, krisnának, allahnak). De ő tudja és én is tudom. Hogy hiába minden, hiába a sok földi hívság, hiába vakít el a világ minden fénye, hiába hiába hiába... Csak vakulnék már!

(tudom, hogy megfeszülsz néha, hogy írjak már egy jó rébuszos bejegyzést, hát nesze)

Egyébként meg vágok vágok, de a vágóéknál igen sokszor érzem - és kívánom nekik szívből -, hogy szopjanak le egy taliga apró majmot.

De pénteken gigászit bulizom, annyi szent.

All these things I've done - The Killers - tudod, mindig úgy rápattanok egy-egy dalra, hogy órákon, napokon, heteken át arra pörgök és folyamatosan hallgatom. Hát most ez a legújabb. Erre vágok egy olyat holnap (vagy amikor ráérek), hogy uha! De folyamatosan ezt a számot akarom hallgatni, minden percben. A zene, a zene, ha elrepít innen, az nekem a minden.

Bazsikával voltam, dumcsiztunk és röhögtünk is. Végre.

Már megint megkeserítem a szívemet, ha elkezdek fantáziálni egy olyan felnőtt korú hímnemű egyedről, akiről egyáltalán nem kéne.
Ó, versenyeket nyerhetnék ebből. Ó, én lehetnék az olimpiai bajnok. Ó, ebből kéne megélnem.

Te egyébként hallottad már a mi adásunkat?

Ja, megint össze-vissza vagyok, de hát ez már csak így megy.

Jajj, de balga vagyok, nem is mondtam!! Pénteken megszületett az unokatesóm kislánya, éljenek!!! :)))

Tegnap kicsit kibabráltam a testemmel, de mielőtt ennek részleteibe belemennék, elmondom, hogy a tegnapi adás első felében éreztem végre először igazán azt, hogy ez jó nagyon, és hogy felettébb jópofa, és hogy Levivel egyre jobb a viszonyunk. Nem mintha lett volna nézeteltérés, csupán még nem ismerjük egymást.

No de ne térjünk el a tárgytól. Először is állatira kialvatlanul mentem a rádióba. Aztán ott konstatáltam, hogy nem vittem magammal semmi kaját, úgyhogy egy kis vézna reggelicskével töltöttem a napom, majd miután ott ledolgoztam a magamét (ja, persze a piros mercédesz bent parkol a testemben, és nem vittem tampont, ami kimeríti bőségesen a szopinyali kifejezés mögötti tartalmakat, főleg, hogy én vagyok az új kolléga, de nem volt baj, mert Mindenben Jobbkezünk Szerkesztőnk Virág kisegített engemet, és akkor már el is hárult a veszély), majd takarodtam a vágóba, aholis még éjszakába bele dolgoztam, étlen-szomjan gyakorlatilag, de majd jött a felmentő Andika, aki hozott egy zsömlét, amitől már a nagyon erőteljesen fájó gyomrom azt remélte, hogy fellélegzik, de nem, hanem nagyon fájt nekem. Akkor utána hazajöttünk hozzánk, aholis egy kedves és laza fröccsenet mellett megbeszéltük az élet gigászi dolgait, és rájöttem (mondjuk kábé egymilliomodjára), hogy nekem Andika a riviéra. Megnéztünk még egy Szülifeli részt, oszt hunytunk, mint kés a vajba.

Máma megint volt adáska, és képzeld, volt végre valami kis megbeszélés a főnökkel, ami fél-heves vitába torkollott; Levi, a Főnök, meg én. És ahelyett, hogy ezen én felhúztam volna magam (elég szelíd gesztenye vagyok én), azon vigyorogtam magamban, hogy hát baszki, állásom VAN, és főnököm VAN, és nézeteltérést is véghez vihetek a FŐNÖKKEL, mert ilyen szituációkban vagyok, hogy LEDIPLOMÁZTAM és állásom VAN. És ezen már kábé majdnem elkezdtem röhögni örömömben, míg ők próbáltak dűlőre jutni, szóval zsírkutyaság VAN, gyerekek! Persze nem zökkenőmentes, meg nem érzem minden nap minden órájában csudi jól magam, de hát ez már nem a főiskola. Itt nem kell mindenkivel puszi-pacsi-simi viszonyban lenni, itt éldegélni kell egymás mellett és dolgozgatni kell egymással. És ez működik. Mondjuk én egy elképesztően rugalmas és empatikus ember vagyok, szóval velem sosincs gond, persze azért, ha valaki gyökér kap egy pofont péklapáttal a tarkójára (persze szigorúan verbális öltözetben). Úgyhogy fainság van.

De most egy tök más dolog: annyira bitangul jó vagyok abban, hogy kicsit-picit ittasan kikezdek valakivel, aki nem érdekel, de akkor azt gondolom, hogy dehogynem, vagy a másik, hogy hagyom, hogy velem kikezdjen valaki, aztán reggel meg mehet a sopánkodás, hogy jaj, nem is akarom stb. És vagy az a vége, hogy a srác akar tőlem valamit, én meg persze már egyáltalán nem, vagy én ébredek rá, hogy húh de jó volt ez, eddig eszembe se jutott a dolog, de most már kicsit elgondolkodom, és a gondolkodás oda vezet, hogy jaj, végül is érdekel engem, jaj, gyere a mamához, és akkor ő meg azt gondolja, hogy jaj nekem barátnőm van / buzi vagyok / stb. De most a legutóbbi, pár héttel ezelőtti ilyen esetnél sajnálatos módon egyáltalán nem emlékszem, hogy ki kezdeményezett, és igazából semmire se, de olyan szívesen köszönök majd neki legközelebb, mikor találkozunk nagy mosollyal a búrámon. Csak vajon mikor lesz az és vajon lesz-e egyáltalán?

Ja, tegnap még kicsergett a mobcsikám a Balcsi partjáról, de estére már nem. Örök álomba süllyedt a szép kis testével és lelkével, és valószínűleg olyan helyen hagytam el, ahol soha, senki nem fogja megtalálni. Ez egy szomorú dolog.

A hétvége tükrében szerintem az ivást konkrétan többek számára illegálissá kéne tenni.

A kis telcsikém még mindig ott csirreg valahol a Balcsi partján, egyem meg a kis testét neki, úgy megszerettem!

Viszont megjött, úgyhogy mégse fogok szerepelni spontán megtermékenyüléssel a Fókuszban. Cseszhetem már ezt a médiakarriert.

Na, meg volt a csapatépítés a rádióval, nem gyógyultam sokkal jobban össze velük. De elhagytam a jó kis telcsimet, szoppendroll. Na mindegy.

Egyébként meg kb 4 napja menstruálnom kéne. Remélem, nem került valami csoda folytán sperma a gépezetbe.

Tyű, de jó volt ma! Adás után mentem a borfesztre kurva drágáért bort venni, fájt is a szívem, mert én még 300 Ft felett nem vásároltam üveggel a kár belém filozófiát alapul véve. De lőn. Most, hogy lassan kereső ember leszek, lehet, hogy 400 Ft/üvegig is elmerészkedem. De nem ígérhetek semmit. Legyen meglepetés. Holnap indulok az új munkahellyel Balcsira, és tudod, nekem a Balaton a riviiijjráá!
Na, jó éjt kisnyulacskák! Hosszú lesz ez a hétvége, és most se fogok sokat pihenni, de majd egyszer, majd egyszer... most már tényleg!

Na jó' van már, elég itt a rinyákolásból. Érdekes, hogy miután Andikával egy órát csicsergünk telefonon, egyből kivirágzik a kripta is. Reggel voltam kozmetikusnál, olyan szép vagyok, hogy belesírok a tükörbe gyönyörömben, aztán takarodtam a rádióba, egyre jobb lesz ez, már nagyon várom, hogy magamat merjem adni ott is fullra (mármint nem élő adásban, mert Jézus se vállalná értem a felelősséget), és ma például megkérdezte az egyik főnök, hogy mikor lesz az, hogy Levivel adásban összevesszünk, és én azt ordítom neki, hogy szüljél sünt!!!, mert már nagyon kiváncsi lenne erre.
Tudod, mikor a Volton voltunk, akkor könnyebb volt az élet, mert velem volt a hozzám legalábbis igen hasonlóképpen retardált és elmeháborodott Mártingó, akivel lehetett ipari szinten egymás alá nyomatni a lovat, és akkor ott aztán kő kövön nem maradt. Most meg néha néha, mikor kibukik belőlem valami* (szerintem) kurva vicces, például tegnap jött a Blikkkk, hogy lencsevégre kapjon minket (persze én tiltakoztam, és kértem a fotóst, hogy akkor most csináljunk olyan képet, amin csak a Levi van), és akkor mondtam a Levinek, hogy vigyázzon, mert bemondom e színvonalas, tartalmas folyóiratnak, hogy csak ülve tudsz vizelni. És én vigyorogtam, ő meg asszem kevésbé. De lehet, hogy ez nem akkor volt, hanem egy másik hasonló fassságkor.

A vágóban voltam este, ami elég szoppancska, de azért nem gáz, mert most zsírkutya a dolog, mert 2 videoklipet kell vágnom, és tudod, én videoklipvágó akarok majd lenni egyszer, ha nagy leszek, mert baromi tehetséges vagyok. Talán még annál is jobban.

... és egyébként meg milyen alapon csíp meg engem szeptember közepén egy szúnyog?


* Mikor most ezt visszaolvastam, hirtelen a hányásra gondoltam, de ti ne tegyétek.

Ó, mennyei atyám, ma nagyon rossz volt. Valahogy már megint nem volt jó a kedvem. És extra ráadás, hogy bementem ma SCH-be, hogy elhozzam a nyersanyagot, hogy megvágjam a gólyabulit, de valami botrányos a bejutás, gyerekek, embertelen! Aztán haza felé kit sodor az utamba a véletlen??

a) ELvist
b) Misit

Már tényleg, tényleg meg se lepődtem. Ma még rajta kívül találkoztam 3 sráccal, akik az elmúlt egy évben akartak volna tőlem valamit vagy én akartam volna tőlük valamit. Szóval asszem ez a régi, behegedt sebek feltépésének nagy napja.

Srácok, nehogy félreértés essék, nyilván nem az állásommal vagyok elégedetlen. Meg egyébként is. Különben is.

De például Lameronnal tegnap Szimplába menet kitaláltuk, hogy pedo-animal-nekro-gruppen-bi-fogyatékos pornót (két hím és két nőstény dawn-kóros halott kölyök sünnel) fogunk csinálni. Abban van a nagy lóvé, az aberrációkban!

No meg a másik dolog, hogy tegnap végre aszittem, hogy majd nem kell reggel kelnem, mert előre tudok majd szerkeszteni, hát a nagy péknek a fülét, ugyanis mikor éppen Foxos bulijában az NRG drinkemet öntöttem magamba, hát éppen akkor villant be az agyamba*, hogy 7-kor kell kelnem, mert szopinyali van, ugyanis reggel vágok, hogy szopna kaktuszt minden élő és nem élő!!!

Ezen kívül tegnap hála a magasságos kurva életnek Misit újra láthattam, és nem tudok mit csinálni, de nagyon nagyon összetörtem miatta, és olyan de olyan nagyon egyetlen porcikám se kívánja a puszta létezését. Már úgy értem azt csinál persze, amit akar, csak én soha többé ne lássam. Nem akarok neki rosszat, inkább magamnak akarok jót.

Holnap stábértekezlet, hogy milyen is volt az eslő pár adás. Én tudnám értékelni, de hogy hanyasra, azt nem mondom meg. Minden esetre mintha kezdene áttörni a gát Levi és köztem, ma már azt is megkérdezte, hogy szeretem-e az orális szexet. Én majd azt kérdezem tőle legközelebb, hogy ha le tudná magát szopni, kipróbálná-e.

*Utánozhatatlanul verselek baze.