I love Budapest

Szar a kedvem, szar az élet, és minnyár megjön, és valószínűleg ezért vagyok ilyen felbecsülhetetlenül feszült, plusz ma legalább 10x játszottam el azt a dolgot, hogy valami, ami az előbb a kezemben volt, egyszer csak nem volt sehol, viszont baromira kellett volna, szóval az egyfőre jutó kezemból elhagyott tárgyak (persze szigorúan 60 négyzetméteren és 1 percen belül) száma nálam a legmagasabb. Plusz még két lapáttal rátesz a dologra, hogy ma NEM GYÚJTOTTAM RÁ, foglald esti imáidba kérlek a nevem! Ezenkívül ideges vagyok a rádió miatt is, de ebbe most ne menjünk bele, de milyen durva, hogy vezetek a népszerűségi listán, úgy, hogy direkt kértem az ismerőseimet, hogy ne szavazzanak rám, mert isten se mossa le rólam, hogy nem vezényszóra történt mindez, pedig a mennyei gondviselés látja lelkem, baromira semmi közöm semmihez, és egyébként is.
Jaj, meg ha már így belejöttem a rinyába, akkor még azt is elmondanám, hogy ma eszembe jutott egy fiú (akit régebben csak Gyíkként emlegettem), aki nekem régebben elég huzamos ideig nagyon tetszett, és akkor ahogy ezen merengtem, elszaladt a fantáziám, amiben már ott tartottunk, hogy röhögünk nagyon és utána meg csókolózunk, és akkor felismertem, hogy kurvára tele van az én szép, díszes, piros, finom kis szívem szerelemmel, és gyakorlatilag csak ki kéne nyitni, és valakire rábízni a sok tartralmas és borzongatóan felemelő érzést, ami elképesztően bennem van, és elképesztően kikívánkozik, és annyira hihetetlen, hogy még a legszutykabb rosszindulatú, rút, rusnya, ápolatlan, buta ribancok is túlvannak már ilyen tájt egy 4 éves kapcsolaton és egetrengető szerelmen, és akkor én, a kedves, a bájos, a jópofa, a helyes, az okos, a szellemes kislányka meg kurvára hónapogik bírja csak, és akkor most vissza is térhetnék a rohadék Misire, akivel mért (szeretném itt kihangsúlyozni; MIÉRT???) kellett most összefutnom? Miért nem lehet az, hogy soha a büdös életbe többet nem hallok felőle, és egyébként is??
Annyira, de annyira vágyom arra, hogy valakinek a létező és lehető legjobb csaja lehessek, és én baromira monogám vagyok és elképesztően csodálatos társ, és baszki, mért nem találok egy olyan férfit ezen a tetü bolygón, ezen a mocsaras földrészen, ebben a rothadó országban, itt, a város szartengerében, aki képes lenne megmozgatni a szívemet??????? (és persze nem foglalt és nem buzi)

Ki van már a péknek a pénisze, de folyamatosan és megállás nélkül. Az nem egy normális világ, ahol nem vagyok maximálisan és überelhetetlenül boldog. Az nem egy normális és nem egy tolerálható világ.

Tyű, báz, tegnap jó volt az este! Karesznál voltunk, iszonyatosan sokan, az anyukája olyan terülj-terülj asztalkámat rittyentett, hogy ihajjacsuhajja.

Ja az adásban elég fosadék voltam, de nem tudom mitől tört rám az ideggörcs, de ami történt megtörtént. Ettől emberi. Háhá.

Aztán mentem ugye Kareszhoz, nagyszerű volt! Pé, Ádi, Levi, Peti, Tompa, Bauer, régi arcok, akiket kölyökkorom óta ismerek.

Plusz!!!! Végre megkaptam azt a DVD-t, amin rajta van az az általunk készített videó, amin 8-9 madafaka évvel ezelőtt (15-16 éves korunkban) két egymást követő házibuliban rommá készítjük magunkat - jó kamaszok lévén. Hát nem mondom el, hogy ott mi volt, de a két alkohol tartalmú italból (egyik egy üveg Gin, másik egy üveg pezsgő) csak az egyiknek a fele fogyott el, és azt is csak a Levi itta meg. De legyen annyi elég, hogy azért mindenki meglehetősen szépen meg volt borulva, ha érted mire gondolok. Na, és most eme videófilm került a birtokomba, és nagyon nagyon röhögök, mert mind a 10en, akik kiválasztattak arra a nemes sorsra, hogy lejöhettek a telkünkre, bizony csúfosan szétesve röhög vinnyogva... Hát igen, fiatalság bolondság!

Ma nagy családláti lesz.

Jaj, olyan szomorú a dolog, mert Mamukám nagyon nagyon öreg és nagyon nagyon beteg és már annyira de annyira halvány árnyéka se önmagának... Sír a szívgömböm.

Tegnap a csajbuliban csak kicsit csaptam jobban szét magam, mint kellett volna. Meg is lett a böjtje; agyhalottan vágni rossz. Ezt egy életre jegyezd meg, fiam! Ráadásul egy olyan ipari ge*iségű feladatot kellett véghez vinnem, hogy már tényleg az univerzum nevében kértem elnézést. Most még kis henye, aztán takarodom a rádióba. Remélem a pórusaimból nem áramlik a cefreszag, minden esetre még lefürgyézem indulás előtt.

De reggel kurva jót röhögtem Bettievel, ahogy mindig szoktuk ezeken a másnapos reggeleken. Vagyis persze azt mondanom se kell, hogy csak a fejfájáscsillapító jótékony hatása után kezdtünk kacarászni. Addig csak a fakkolás ment.

Ki van a pénisz, hogy mikor a vérbe fogok egyszer pihenni? Már egy hete dolgozom, és már kivagyok, szerintem elkényelmesedtem a sulis évek alatt. Bruhahahaaa.

Jaj, de rossz volt ez a nap! Ez egy fos nap volt. Valahogy ma nem éreztem, hogy Levivel annyira együtt lettünk volna, valahogy ma nem éreztem a helyemen magam adásban. Pedig a tegnapi nap után annyira úgy éreztem, hogy hujujuj, de jók voltunk, és csak jobbak és jobbak leszünk. De ma rossz volt. Sokkolt, hogy idegeskedni kellett a szerkesztésnél, meg szerintem a hőguta is megviselte az agyam, vagy nem tudom, de valahogy ma nem éreztem jól magam adás alatt. Remélem persze, hogy kifelé ebből nem hallatszott semmi, amire azért sok esély van, de hát nem baj, ez az első hetem, ennél rosszabb sose legyen!
Viszont felkértek, hogy helyettesítsek egy műsorban, ami jó dolog, és nem jelent rosszat, szóval egyszer kipróbálom azt is, hogy milyen egyedül lenni. Persze ez egészen más műsor, mint a mienk, de örömteli várakozással állok elébe!

Aztán haza felé talicskáztam Andikával, elsírtam neki a bánatom, és ő megért engem, ő megért engem, ő az én lelki társam és minden egyebem, és kicsit aztán - a bánat elbőgése után - rötyögtünk is, ami azért nagyjából be is aranyozta a napom.

Aztán hazaiszkoltam, majd ebédeltem, aztán mentem, ugyanis ma gólyabuli forgatás van, és én riportoltam volna, de sajnos elbeszélgettünk egymás mellett a stábommal, így 20 percet várakoztam a megbeszélt helyen, majd 3 sikertelen telefonhívást követően elhagytam a tétlenség színhelyét.

Hétvégén vágok. Se nappalom, se éjjelem, szarfej is lettem, egy jópofa káromkodás se csúszik ki újabban az arcombuuuuu. De spórolnom kell a délutáni adásba, nem lődözhetem el csak úgy a humormorzsáimat.

De a honlapon úgy fest, hogy elég népszerű lettem, amit nem értek, és nekem kellemetlen, mert jelen pillanatban a 20as toplistában vezetek, pedig isten látja lelkem, hogy én csak tegnap értesültem arról, hogy ilyen szavazás egyáltalán létezik. Szóval mosom kezeim.

Gyermekeim in the Úr! A tegnapi adás eléggé probléma elhárítósra sikeredett, és minden problémát el is hárítottunk. Aztán találkoztam Betmennel, és kiböktem neki, ami már régóta érett bennem, hogy ebből semmi se lesz és itt nem lesz beporzás... Sajnálom, de baromira nem ment volna ez nekem vele. Úgyhogy a keresés tovább zajlik. Aztán hazarohantam, és Bazsi szülinapjára utána, és mikor fél2kor eljöttem, hellyel-közzel józanul (mert ugyebár egyáltalán nem lehetek másnapos, mert akkor nem csak hogy beszélni, de gondolkodni se tudok, és ezen tevékenységek igen fontosak, főként, hogy próbaidőn vagyon, és nincs szabadságom - vagy van? farnc se tudja, ma utána kérdezek), akkor Bazsi kiakadt, hogy menjek már a picsába, hogy ilyen korán lelépek, meg különbenis, mi az, hogy csak vizet iszom, és kapjam be, és szopjak kaktuszt. Hát tudod, megmondtam, hogy 9kor kelek, ki szeretném pihenni magam, baromira ott voltam legkorábban, és elhiheted, hogy szívesen maradnék még, de állatira következetes és baromi felelősségteljes vagyok, és ha azt mondom, hogy nekem kell a 7 óra alvás ahhoz, hogy jó legyek a munkámban, akkor kell a 7 óra alvás. És erre azt mondod nekem, mikor érvelek, hogy "faszt"??? Hát akkor szerinted mi a haragért lépek le? Mert utálom a csapatot? Nem hiszem, és remélem, hogy neked az nem egy kívánságod szülinapodra, hogy mondjuk elcsesszem a munkámat érted. Nagyon felhúzott. Mert ha mondjuk el se megyek, vagy valami, akkor azt mondom oké, sértődjön meg, vagy amit ő csinált Pintyő szülinapján, hogy koradélután felugrott, aztán lelépett. Hát ha én csinálom ezt, valószínűleg már sehol se lennék.

Na, mindegy, egyébként ettől a férfihisztitől eltekintve meglehetősen állati jó volt a buli, mindenki ott volt majdnem, aki számít, ezer éve nem látott arcok, szupika volt!

Tegnap meg egy ilyen baromi jófej ellenőr jött a buszon, és kérdezi, hogy ugye bérlete van kedveském? Mondom igen, és már szedem elő a bérletet. Erre azt mondja a szájával, hogy jaj, hát nem kellett volna előveni, elhiszem én! Aztán ment tovább, és látott egy nagyon idős nénit, és kérdezi tőle, hogy ugye hölgyem bérlete van? Mire az idős hölgy, jaj, hát én már régen a korhatár felett vagyok.... Erre jópofa ellenőr, hölgyem, ne vicceljen kérem, nem 50 év a korhatár... Szóval meglepő élmény ilyesmi kellemes figurval találkozni ellenőr berkekben.

Ez a nap is megvolt. Jó volt. És milyen jó lesz ez még. Aztán hazagyüttem. Oszt most itthun vagyok. Oszt minnyá eldőlök alunni. Engem megvisel az élet.

Erről eszembe jut, hogy a múltkori 4 napos Legalja bolondérián Pintyő véletlenül (és nyilván full józanul) Márlának szólatott, majd nem telt bele pár óra, és szembe jött velem a Sajtosszendvics becenevű úr, aki egyáltalán nem mellesleg úgy néz ki, mint egy viszonylag jól lakott Jézus Krisztus, nos ő közelít felém a saját, külön bejáratú, félmeztelen testével, és a hasára van írva alkoholos filccel, hogy Viseljél meg, Márlá!

Azt vettem észre, hogy elképesztő módon felnőttem. Nem rég még egy kis porba fingó érettségiző kisgyerek voltam, meg középiskolás nyikhaj, oszt tessék; felnőttem.

Eggggészen más. Velem annyi kínos dolog esett meg már, de valami abnormálisan sok. Ismered az érzést, mikor mérhetetlenül másnaposan felkelsz, és nyugtázod, hogy jó volt a buli tegnap, és mikor gyanútlanul kimész fogat mosni, eszedbe jut pár olyan részlete az éjszakának, amire szégyenérzettel gondolsz vissza, és miközben a fogkefe lóg ki a szádból, sóhajtassz és azt mondod magadban, úúú bááááze, ez nagyon cikiiiiiiiiiii. Ugye ismered? De ugye? Hú, Bettie, veled hányszor ébredtem már úgy, hogy mind ketten ezen morfondíroztunk, hogy hijnnnye, nem volt ez mérhetetlenül cikiiiiiiii????

De jó, hogy most már ilyesmire nem nagyon lesz alkalmam! Mondjuk a héten kétszer is megyek bulizni, és jó alaposan felügyelek magamra, mert felelősségteljes, két állásban lévő felnőtt nő vagyok.

Na, fekszem. Hogy holnap felfrissült, éber aggyal lehessek újra és jó sokáig egy apró, ám annál lelkesebb fogacska a hatalmas gépezetben lévő fogaskeréken.

Na, ez is megvolt, mégis este van. Lesz ez még jobb is, sokkal jobb is! Csak szokni kell, és jól magamba szívni az egész rádiót.

De még mi volt? Hm... Semmi? Eltelt a napom. Ja, igen, baromira ciki, hogy Prog véletlenül betolta a rádió fórumán, hogy Moira a nickem, ami elég kínos, mert nem nagyon terveztem, hogy erre a blogra "navigáltassam" a rádió hallgatóit, vagy a kollégáimat. De onnan már csak egy apró google-ös őrület, és beng, itt is vannak. Még jó, hogy előrelátó voltam, hiszen mindannyian tudjuk, nincs olyan élő ember, aki legalább egyszer ne tévedne ide. Szóval 5 év alatt eleget szopákoltam itt, úgyhogy töröltem is a régebbi bejegyzéseket, amik neccesek, és majd szépen, szoftosan rámolom vissza némelyiket. Az akció éppen folyamatban van.

Ma este pedig nincs is egyéb dolgom, mint hogy egyhuzamban 5 Született feleségeket nézzek meg. Hát jó szórakozást nekem!

Jaj, skacok, holnap lesz életem egyik legnagyobb napja. Az első munkanap álmaim állásában. Most már nagy vagyok, és az lettem, ami lenni akartam kiskoromban. Szóval remélem, olyan lenyűgöző és bájos, édes, vicces leszek, mint amilyen az életben is vagyok. Bizonyosan elégedettek lesznek velem a kedves főnökeim, és remélem, hogy szépen lassan a csapat egyértelmű részévé leszek.

Izgulni ér, mindenki izgul az első napján. Úgyhogy most nagyon együtt vagyok a kis 6-7 évesekkel, akik holnap (vagyis már ma) kezdik meg iskolás pályafutásokat. Hajrá mindenkinek! Szeptember elseje legyen egy csodálatos nap!

Egyébként meg egyáltalán nem kis flessss 22 colos monitoron nézni a Született feleségeket, és egyébként meg 28-án jön az 5. évad első része, már előre polírozom a bohócomat!

Az Avid meg úgy megy a gépemen, mintha kötelező lenne, és erre Betmen felnyitotta a szememet, hogy hát szeptember 14-étől (amikor is vágóként is munkába állok) bizony kötelező is lesz.

Úgyhogy már csak egy kérdés maradt; MI A PÉKET VEGYEK FEL HOLNAP?????

Ó, bázzzze, embernek nem kívánom azt az érzést, amit ma éltem át. Ma mentem megvenni a monitort ugyanis, és éppen 10 perccel zárás előtt érkeztem. Zihálok, meg minden, erre KIT LÁTOK A BOLTBAN??????????????????????? MISIT!!!! Éppen 3 hónapja nulla kontakt, már nem gondoltam rá (bár éppen a napokban, hogy milyen vicces lenne találkozni, és hát ma rájöttem, hogy elvetemült módon nem lenne vicces), erre ott van! Majdnem szívrohamot kaptam, nem tudtam lélegezni, remegtem, majdnem összeestem, nagyon felkavart! Ugye májusban egy év kínlódás, bőgés és össze-össze jövés után elküldtem a halál véreres fülére, hogy soha többet nem akarom látni, elcseszte az életemet, rohadjon meg, soha többet nem fogok tudni senkivel járni miatta, mert már nem fogok bízni senkiben többé, satöbbi, satöbbi. Aztán még egyszer írt vmikor egy gratulálok a munkádhoz sms-t, de egyből kitöröltem, nincs meg a száma, meg semmi, soha többé nem is akarok tudni róla, erre, baszki pont vele kell összetalálkoznom egy egy négyzetméteres boltban!! Nagyon felhúzott, majdnem bőgtem, ne tudd meg hogy küzdöttem magammal, hogy ez ne látszódjon...

De az új 22 madafaka colos monitorom odabasz! Még a hangkártyát kell beleműtenem és már megy is a vágás! Hálllllelújááá!

Hétfőn adás, nagyon izgulok, nagyon ideges vagyok, csak úgy kapkodom a levegőt.