I love Budapest

Kezdek egészen rosszul lenni. De kifejezetten egészen. Konkrétan ki van a fasz. Jáj, mennyire sokszor sopánkodom, és se vége, se hossza a szopkodásnak, soha egy kis fény az alagút végén, soha. Annyira szitkozódnék, átkozódnék, forronganék, de kussolok. De vajon meddig?

Ja, igen, bőgnék is. Szerintem most tolok is egy kiadósat.

Juj, egyszerre aranybetűs és fekete a mai nap, ugyanis megjött az első fizuka, és kábé most először szembesültem azzal, hogy a pénzem kurva nagy részét nem kapom meg, jaj, de mennyire fogok most már fakkolni, ha nem épül valami, vagy ha valamit nem újítanak fel, vagy ha az én pénzemből kampányolnak a sok pártok!!!

Egyébként nem tudom hol hagytam abba a dolgot, de várjál csak, igen kedd éjjel. Tegnap volt Casanova Qpa, fasza volt, megint nem rúgtam be, és megint oly korán hazamentem, de nem is bírtam volna tovább.. Ez a rádiózás nagyon fárasztó ám, plusz ezerszeresen lohaszt a tudat, hogy december 31-ig nem vehetek ki egy darab szabit sem, és minden hét mindennapján, karácsony, akármi, bármi, mindig ott kell lennem, nem lehet ilyen, hogy másnapos vagyok és makogok, mint egy autista, vagy berekedek, vagy akármi. De még az is jó, hogy még jön minnyár lóvé a múltkori riportolásból, meg a múltkori adás helyettesítésből, és akkor már minden eggyel jobb lesz.

Ma este bulika lesz, persze megint a szoftosság, a józanság és korán hazamenés szentháromsága itatja át a napomat, de pénteken kozmetikus, aztán végre alszom szombaton reggel, amíg nem szégyellem, ráadásul a sors megajándékozott azzal, hogy a Skubu szombaton van és nem vasárnap, ahogy minden évben, így szombaton kiereszthetem a fáratd gőzt, jupiié!

A Kereplő meg nem jelentkezik... jaj, már tudom mért vagyok ilyen dühös a pasik felé élből... mert mindegyik csalódást okoz. Mondjuk nem mintha lenne időm ilyesmire, de azért igyekeznék helyet csinálni neki a 24 órámban.

Pintyővel ma este többek közt egy - azaz egy - megállapításra jutottunk; minden férfi szüljön még egy kaktuszt!
De egyébként nem mind, mert példának okádék Bazsi ne, meg a ma este trolin összefutott kis fiúcska se, ő édi, csak hát belőle is kibukott minden kurva szimpatizálás nélkül is, hogy nője van, szóval végül is ér az első mondat...

Kerep nem jelentkezik. Jaj, pedig úgy felfalnám, ő meg olyan édes volt nem régiben, mikor velem hált, puszilgatott a testemnek több pontján, én meg rángtam és nevettem, mert oltári csiklandós vagyok, ő meg annyit fűzött csak hozzá az egészhez, hogy csikis vagy? ja, hogy fogom így végig csókolgatni a tested? Csak látnám már, hahaha...

De ma is volt adás, aztán mentem Bazzserral, Pintyivel meg Fannival talicskázni, ittunk is csomó zsiráfot, oszt mentünk a Qpára, ami meglepetééés, de nagyon jó volt; Benkó, no meg a Qpa, oszt hazagyüttem, mert nem rúgok be hétköznap, Qpa ide, Qpa oda... majd Skubun, de ott, bazmeg, lesz sárga föld... Na takarodom hunyni, mert (ahogy Andika mondaná) az álommanók már csattogtatják a fitymájukat a szemhéjamra.

Mucikáim! Szombaton a nagy másnaposságomban Bazsikánál aludtam, nagyon nagyon jó volt, mert fent voltunk éjjel 3-ig, aztán meg délután fél egyig aludtam, jaj, végre addig, amíg magamtól fel nem keltem!
Aztán írtam Kereplőnek, hogy mit szólna ahhoz, ha elhívna randizni estére, de írt, hogy ő hulla, de majd ma menjek vele bulikázni másnap. És azt írta: Moirááám!
Juj, de izgi, persze nem bízom el magam, sose lovagolok bele az ilyesmibe, jobb ez így nekem, túl sok rés van már a szívem pajzsán. Pajzán. Hahahaha.
Na, de ma írt, hogy itt meg ott lesz a buli, de nekem meg le kellett mondanom, mert egyrészt estig a tv2-ben szopom a faszt, mert a vágás indul, gyerekek, lesz ezzel még sok ipari fakkolás, aztán meg késő este már nem mehetek sehova, mert mindennap munkácska van a rádióban, ahol meg nem lehet másnaposan vagy kialvatlanul tevékenykedni (még nem, hehe). De tegnap este végül lenéztem Skebura, meglehetősen élveztem, azt már kevésbé, hogy még mindig két állásom van és még mindig nulla fizetésem, de ha minden igaz, akkor pénteken első fizu érkezik a rádiótól, eléggé kiváncsi vagyok. Bár sejtéseim vannak, no meg hát nyílt titok, hogy a yachtot is kinéztem már.

Egyébként nekem, mint blogírónak egy nagy kámming áut ez a rádió, mert így már tudjuk, hogy mi a böcsületes nevem, de ugyanakkor kurva nagy going in, mert a bejegyzéseim javát szuper titkossá tettem. Szóval ez inkább így egy egy helyben maradás, holott persze mégsem.

De Levivel tényleg jól kijövök, az adásinkban sziporkázunk, és kezdek már végre feloldani, ugyanakkor meg leszarni és elfogadni, hogy nem kell nekem ott mindenkivel smárpajtásnak lennem.

Úgyhogy take it easy my brother Charlieeeee!

Egyébként meg az én kollégám benne lesz a Hal a tortánban, ez a valami.

Na, megint remeket alakítottam természetesen a buliban.
Lement az adás, aztán talicskáztam Andikával, ebédeltünk, aztán takarodtunk Gerri koncertjére. Aztán megint az történt, aminek már tényleg illegálissá kéne válnia, elég alaposan betaszajtottam, de asszem most nem csináltam annyira atom ciki dolgokat, mint mondjuk a múltkori rádiós bulin, hogy Hajós Andrásnak kiselőadást tartottam arról, hogy egy az egybe úgy néz ki mint az apám... De mondjuk egyszercsak ott ült az asztalunknál Beregi Tamás író, és elkezdtem neki egyáltalán sehogy se artikulálva, hogy iii báze, a könyvedet imádom, a világ egyik legjobb könyve, és ezerszer olvastam, és de nem mekkora szar lett belőle a film??? És akkor ezeket a szavakat használtam még sokszor egymás után, míg ő csak nézelődött és beszélgetett volna Timi nevű kolleginával, hát ez volt. Aztán még az is volt, hogy a semmiből megjelent a KEREPLŐ, és még sokkal jobban nézett ki mint eddig, anyira helyes, annyira sármos, annyira magas, jaj, nagyon tetszik nekem, és akkor beszélgettünk meg söröztünk, aztán meg kézenfogva lófráltunk, aztán hazakísért bennünket (Andikával voltam), és végül a nappaliban aludtunk ketten, ő meg én. Nagyon nagyon jó volt vele aludni, aztán még délben enyelegtünk egy kicsit, és nagyon sokat röhögtünk, és jajjjjjjjjjjj, de jó volt, és jaj de édes volt és jófej és igazi atom alfahím és okos és vicces és szenvedélyes és minden... Aztán mentünk együtt el itthonról és fogtuk egymás kezét és nagyon jó volt ez így nekem, eltekintve attól, hogy olyan másnapos vagyok még mindig, hogy nem látok... Na lényeg az, hogy együtt utaztunk egy darabon még, és átölelt, meg viccelődött, és végül egy az az egy szájrapuszival köszöntünk el egymástól!! De jaj, lesz-e ennek folytatása? Nagyon izgiiiiiii!

Ó, hogy sose lehet tudni, mire gerjednek a hallgatók... Persze nagyon helyesek meg jópofák, meglepően kevés a fika, pedig ha új műsor vagy új műsorvezető van, akkor dőlnek ezerrel, de mondjuk nem sok utálni való van szerintem rajtunk. Csomókat lehet találni, ha nagyon keresünk, de hát azt meg minek? De ma jót röhögtem, mert elbénáztuk egy kicsit az adás végét, de elég megfelelően kijöttünk belőle, és a főnökség utána még jópofa is volt, ez jó, ordenárén röhögtünk. Ami viszont nem jó, sőt kifejezetten öklendezem minnyáá, az az, hogy reggel 6:30-kor kelek, szülne kaktuszt mindenki, komolyan mondom mááááá!
De nem baj, holnapra már megvan a téma, már csak hétfőre kéne egyet kicsit összeszerkeszteni, és akkor talán hétfőn egy órával tovább alhatnék. De majd a holnap reggeli vágás, a holnapi adás és a péntek-szombat esti buli alatt, no meg persze a vasárnap délig történő alvás idejében szerkesztek előre egy kicsit.

HÁT PERSZE BAZMEG!

Bassza meg a menyét! Holnap reggel 8-ra kell mennem a vágóba megbeszélésre! Ami azért szopi, mert este gigászi buliba megyek Andikával, ahol nem ártana reggel 10-ig bulizni. Soha, de soha többet nem fogom már kialudni magam. Szombatom World Press Photo, aztán meg még ki tudja mi lesz, de talán vasárnap addig alszom, amíg nem szégyellem.

Tegnap itt volt Heg, kicsit még dumcsiztunk, oszt elment, aztán ennyi. Úgy érzem, hogy semmire sincs időm soha, és hogy agyhalottá válok a munkától. De a legnehezebb az, hogy még mindig nem oldódtam fel rendesen a munkahelyen, még mindig új gyerek vagyok, még mindig új osztálytárs. Baszki, pedig már úgy vulgárkodnék ott is egy kiadósat, meg minden ami velem jár.
De Andikával még mindig az évezred legnagyobbjait tudjuk röhögni, mikor például ma azt meséli, hogy egy ismerőse úgy berúgott, hogy nem emlékezett semmire, csak reggel fura fájdalmat érzett a végbelében és makknyomok voltak a homlokán.

De egyébként Levivel elég jól kijövök, és például vele lehet röhögni sok baromságon. De nem vagyunk még azért pacsi pajtások.

Tegnap elég lapi volt az adás, de utána remek este volt, Linike, Kati meg én eltakarodtunk kártyizni, ott összefutottunk Gyíkdanival meg a félig ittas barátaival, elég jól mulattunk, aztán a villamoson összefutottam Hegóval, hazakísért, és ittunk egy fröccsöt a parkban, atom hideg volt. Aztán átbeszélgettük az életünket, aztán feljöttünk hozzánk, megmutattam neki amit vágok, sok tanácsot adott a "néző" szemével, és ez király. Hát így állunk. Anyu meg elhúzott Korfura. ... és most hallom a rádióban, hogy Malacka is felmondott egy sztéjsönájdít! Ez a valami!

Férfit akarok egyébként.

... ja még annyit, hogy a nem szőkített hajú, ebihal fogdosó barátnőm (nevezzük nevén a gyereket; Andika) nemrégiben haladt az ő testével felfelé a mozgólépcsőn, ahol is állt ő előtte két - azaz két - ember (a fáma nem szól a nemükről), amely két ember arról csacsorászott, hogy vagyon egy Moira nevű elképesztő bloggerina, Sex and the city neki a nickje, és hogy rajta kívül már csak két másik lányka van, akik az ő szövegéhez hasonlatosat bírnak írni.

Azt nem tudhassuk, hogy vajon csupán annyi történt-e, hogy felismerni vélték Andrejja barátnőmet önnön testük mögött a kedves olvasók (TI!), és eképpen próbáltak volna reakciót kicsikarni az ő kis édes személyiségéből, hogy majd abból ők megállapítsák, hogy ténylegesen a blogból fényképek által bemutatott kis szösziről van-e szó, vagy csak azért mondták, mert annak ellenére, hogy baromira nincsen időm lófaszára se, és meglehetősen kevésbé szaftosak a történeteim és valljuk be, kevesebb a tanulság meg a csattanó meg a sok mosladék undorító szutyok trágárság, amikhez a hosszú és nem mellesleg öt darab év alatt hozzászoktattalak, még mindig itt vagytok, és rendületlenül csipkeditek  az egyszeműt a bejegyzéseimre. Risztekpá néktek.