I love Budapest

Ja, már csak két dolog. Az egyik egy kérdés lesz. Lehet rá válaszolni is, de most nem adok opciókat. A kijelentéssel kezdem; megvettem az új szemüvegem! Aminek következtében a kövi fizuig átlagosan napi 800 JMF-ot költhetek.

És jöjjön a kérdés:

Hol az eres, harci brében van a tavasz??????

Bizonyára már mindnyájan láttátok, de ez mennyire - hogy úgy mondjam - odabasz???

Ma reggel keltem, méghozzá korán. Nem bírom a reggeleket. Általában, ha tehetem kihagyom őket, és mint ahogyan azt a minap Boginak is kifejtettem, igyekszem a napot a délelőttnél kezdeni. De! Mielőtt bármit írnék, le kell szögeznem, hogy újabban olyan penetráns, ótvar büdös terjeng az egész madafaka kerületben, de még a szomszédosban is, hogy a belem kihányom. Anyu szerint a szemétégető lehet. De eddig nem éreztem. Olyan, mint mikor a Solfatara vulkánnál kempingeztünk baze, ocsmány bűz van, és ez felcseszi az agyam. Majd javasolni fogom két műsorunkba is, hogy járjanak utána, mert ezt én nem bírom idegileg.

Na, aztán lényeg a lényeg. Andikával reggel találkoztunk, max 20 percet késtem, annál egy pillanattal se többet. Vettem egy kabátot, mert az jó. Aztán mentem dolgozni, ott eltelegetett az élet, újabban sokkal jobb ott, hatékonyabban tudunk dolgozni, úgyhogy ez faszányos.

Aztán Danival jöttem haza a buszon, és éppen világmegváltó gondolataink voltak, mint mindig ilyenkor munka után, és éppen modtam neki, hogy számomra egy_igaz_és_kielégítő álomállás létezik, az pedig a következő: alvás szempontjából tesztelni ágymatracokat. Erre, mikor ezt kimondtam, a velünk szemben ülő kagylózó asszony elkezdett gurgulázva röhögni, marha vicces volt.

Aztán. Andikával még beszéltem ma 3 órát este, és kerestük szerte a világban a jó kis nyaraló helyeket, meg azokat is, ahol már voltunk kiskorunkban, nem akarok nagyon gizdulni, de fél Európa megvolt, és most keresgéltük a Googleearth-ön a tájakat, és közben elevenen téptük fel a már rég beheggedt sebeket, úgy mint: emlékszel, mikor szerelmes voltam egy évesen a nemtomkibe, jézus, ennél a játszótérnél nézett rám először, annyááááám! És más ilyen mondatok. Szóval nagyszerű volt.

Ma meghívtak egy bulikába, de holnap is megyek, és szombaton is, de ma láblóbálás volt, mert a tavaszi afrikai torokgyík kikezdte a torkom, oszt' persze lehet, hogy csak az ideg húzódott rája. Na, lényeg az, hogy hétvégén elvileg jön hozzám kedves Gabesz, hogy megcsinálja a gépem (mert Gabesz nagy hekker ám), és onnantól kezdve újra arany élet. De hogy ez mért fontos? Mert ha sokat bulikázom, akkor nem leszek itthon, ami azt jelenti, hogy nem tudok kellőképpen rendet rakni és kitakarítani, és ami itt folyik már nálam Gyöngyösön, az n-edik emeleten, a privát szobámban, azt embernek nem ajánlom, de még csak megtekintésre sem. Tehát nagyjából minden ruhadarabom itt van összehajtogatva egy hatalmas stószban a pautágyon, meg cédék és dévédék mindenütt, meg táskák, jézus, van még nálam rendetlenebb ember a bolygón???

Mindeközben Baszógépen jár az eszem, de hogy minek, azt nem tudom, és közben reszelgetem a körmöm és hülyeségeket beszélek.

Na, és akkor a lényeg! Hannabébi ma nagyon bírta a tejecskét, holnap már 8x3 grammot kap, végre meg tud erősödni ez a kis bébibogyó! Állítólag elég mozgékony a kicsike, és ez jelen esetben jó hír! Hajrá kisbabám! Hajrá Hannácska!

Hát így élek. A sodrásban.

Elkaphatott a csúfos afrikai nátha, meghalok, fáj a torkom, de azért semmi bajom, hangom van (kopkopkop), lázam talán nincs.
A munki ma is ment, elég jó volt, aztán mentem a SCH-be, kicsit dumálgattunk, meg új fedőnevet keresgéltünk a 47 éves múltra visszatekintő rádiónak, vélhetőleg Rádió Pozitív lesz a neve. Aztán fellihegtünk és nyögtünk pár promóanyagot, hát ennyi. Jó, öreg kolirádió!

Aztán hazajöttem, kicsit úgy érzem dögrováson vagyok.

Hanika bírta a tejecskét, viszont most A, B és C opció állt elő. Az A a rózsás, a B az kevésbé, a C se túl baráti. De vészhelyzet nincsen (ne is legyen), ma már anyukája is ölbe vette, és azóta is sír ez a szegény kismama! Sonikám, kitartás! Hanika hajrá!!!!

Ma reggel a korán kelés jegyében korán keltem. Aztán volt a munki, ami ment. Lesz egy újabb minőség-ellenőrzés, nagyon kíváncsi vagyok. Bár azt mondhatnám, hogy sokat fogok tanulni a saját hibáimból! De nem hiszem, hogy így lesz (és nem azért, mert nincsenek hibáim... ott van például tipikusan a...a.... izééé.... a.... biztos van, basszus, ilyenkor bezzeg egy se jut eszembe, na, jó, csak viccelek - sorry, hogy újabban kikezdem a humortalan gyíkokat, de annyi ímél jön, hogy u, te tényleg állatos pornóztál és azért tiltottad le a blogod?). Na, minden esetre majd meglátjuk.

Aztán korán hazajöttem, és ez nekem jó. Itthon elcsillesedtem, és ez nekem jó. Semmit nem csináltam az égegyadta világon, és ez, igen, nekem jó. De nem szabad ám ehhez hozzászokni, mert holnap meg csütörtökön is sok a dolog, sőt, igyekszem rászokni arra, hogy minden nap legyek valahol, mert ez, hogy csak heti 4x vagyok valahol, ez képtelenség.

Kicsit keser-édes vagyok.

Viszont ma nagyon örültem, ugyanis Hani tegnap nagyon jól bírta a 4x 1ml desztillált vizecskét, és ezen felbuzdulva ma már egy milliliter anyatejet kapott a kis csillagocska. Holnap már 8x egy millit fog kapni. Sőt, anyukája simizte ma a pocakját jó sokáig, míg Hannácska édesdeden aludt. Ezeknek örülök. De nem szárnyalok el, mert múltkor is elszárnyaltam, mikor azt mondta a doki, hogy Tomi túl van a nehezén. Bár Hannácskára még hosszú, hosszú hetek várnak az üvegbura alatt. De az az egy tény, hogy a legjobb helyen van. Az orvosok bizakodók. Eddig nem voltak azok. De persze folyamatosan ott lebegtetik a sötét oldalt. Édes kis babácska, legyél egészséges! Egész nap ezt mormolom magamban. Van róla pár képem, és bár mindegyiken gyönyörű, de tényleg, én azt hittem volna, hogy egy ilyen aprócska baba olyan, mint egy ufó, de nem, Hannácska tündéri szép pofájú kislány. Még nem rakom be őket, tekintettel vagyok minden leendő és gyakorló anyukára, mert nem akartok babát kékfényben, fehér sapiban és csővel a nózijában látni, mégha a legmesésebb bébiről is van szó. Hajrá Hannácska!

Holnap SCH!

Még valami. Sokan írjátok nekem ímélben, hogy szeretnétek már, ha feloldanám a secret nyomasztó súlyát a blog korábbi bejegyzéseiről. A dolog folyamatban van, úgyhogy lélegezzetek mélyeket, nyugodtság van. Meg lesz az is. Csak nem megy az olyan könnyen faluhelyen, mert bizony itt évekről van szó, és mindet át kell fussam, hogy mennyire vállalhatók médiakurválkodás szempontjából, tudod, volt a sok pornózás, a drogok, az állatos videók, no meg ugye a konzumálás...*

*A retardáltaknak meg az üzenet a szokásos.

Végre egy nap, amikor nem tört ketté az ideg, és nem énekeltem fennhangon a Csáki Pityubá refrénjét. Hurrá!

A mai munka ment, de aztán mentem Pintyihez, mert a múltkori jelmezbálon otthagytam nála a cipőmet, ami szopó, úgyhogy felugrottam érte, meg kicsit refresheltem magam, ami azt jelenti, hogy megigazítottam a szempillámat, majd hopp, ügyesen és okosan távoztam a tett helyszínéről, és már csak a villamoson konstatáltam, hogy én, gyík, otthagytam a sminkszettemet. Komolyan, ilyen eszementnek születni kell. Na, de éppen takarodtam a SCH-be, aholis gyűlés volt, olyan jó, hogy újra pörög, szeretek ott lenni, szeretek odajárni, főleg, hogy újabban - ha megfigyeljük - mennyi időt töltök emberekkel (kurva sokat). Ez még nem meglepő, mert eddig is így volt, de ha alaposabban ráfigyelünk a before és az after képekre, azt láthatjuk, hogy amíg régen a száz körülöttem lévő emberből kilencven jófej volt (nyilván azon belül még volt egy-kettő-három-négy, akik még annál is jobb fejek voltak), addig a mostani száz emberre jut nagyjából három bitang jófej, még tíz hagyományosan jófej, és 80-90 fosfej. Nehéz ám az élet. De nem rinyálok, ma nem. Szóval a stúdióban fain volt minden, aztán hazaiszkoltam, ami előtt természetesen felugrottam Pintyőhöz, hogy levadásszam a szminkfelszerelésemet (nem kell befosni, egy 10 cm-s kis neszeszerről van szó.. Annyira szarul azért még nem nézek ki.)

Na, és akkor Hannácska! Ma először felsírtunk, sőt, könnycsepp is volt az arcunkon (egy darab), és bizony magunktól lélegzünk!
Hajrá Hannácska! Egészséges kisbabákat!

Jaj, még valami! Az új Quimby szöveg után szabadon: Lehet a szívben is zivatar rovatunkat olvashatják. Éppen 36 órája sopánkodom, hogy lemaradtam a Szabadságharc megemlékezésről, ami az m2-n ment. Erre ma megnézném az agyam rágógumijaként rögzített Barátok köztöt (egyáltalán, de egyáltalán nem röhög), hogy kicsit sztendbájba (ahogy a művelt spanyol mondja) kapcsoljam az agyam, erre mit látok a digitális kis mesetárban? hogy Öcskös felvette a műsort! És hogy ez miért érdekes, és egyébként is hogy jön ide a szívem? Hát Simon Kornél. Ennyire egyszerű a dolog. Olyan kár, hogy nem ismer engem, szerintem már régen egy kávézóban röhögnénk halálra magunkat. És ha belegondolok, hogy akár kollégák is lehetnénk, azonnak tudom a közös gyerekeink nevét. No, persze, tudom, van itt egy-két retardált olvasó, aki azt hiszi, hogy tényleg a közös gyerekről álmodozom, az ő megnyugatásukra és blokkolásukra írom most, hogy NOT. De egyszerűen odavagyok Kornélért, főleg sajnos egyelőre csak szakmailag, emberileg pedig kevésbé, hiszen nem ismerem. De remélem egyszer majd. És akkor az élet engem igazol :) Például megint megyek majd egy darabjára (sajnos ez alatt nem azt értem egy testrészére vagy hogy az ölébe ülök).

Mélységes tisztelettel és tengernyi szeretettel ölel:

Lenor

Na, jó, a mai körkérdésünk az előbbi posthoz kapcsolódik:

Ki az, akit egy kicsit azért mégiscsak megtalál a gugláj????

A) Simonyi Károly
B) Wendy Moira Angela Darlig
C) Yoda

Juhuuu, elképesztően nem dob ki a gugláj, isten szeret engem!

Az új kicsikém, gyere a mamához.