Az én szalagavatómon elmondom mi volt. Fekvőgipszben voltam, és sok szájjal szoptam a sors faszát (by Lini - "szerinted hány szájjal szopom a faszt?"), a produkcióm annyiból állt, hogy felmásztam a színpadra a többiekkel együtt két azaz két mankóval és egy lábbal, igyekeztem nem felborulni amíg a székhez nem értem (a többiek persze két láb, magassarkú, én meg egyláb, az is tornacipő, és két mankó) a többiek álltak mellettem, én ültem. A szalagavatós táncokban naná, hogy nem tudtam résztvenni, mert kripláj voltam baszki. Pedig lehet, hogy ez lett volna az uccsó alkalom, hogy esküvői ruhában legyek!
De hála a jóságos égnek, a nagynéném vett egy szupituti nagyon nagyon könnyfakasztóan szép esküvőiruhát, és midőn náluk voltam, vérszemet kaptam és úgy felvettem, mint annak a rendje. Nos... ha láttál már szépet, meseszépet életedben, akkor az csakis én lehettem ebben a ruhában. Szóval lefotózott engemet. Néha annyira szépnek látom magam, hogy belekönnyezem.

Ha egyszer valaki engem oltár elé visz, ott Mónika és Csendlör nem énekel az fix.