A gépre még két órát vártunk a terminálban, ahol a kurva légkonditól befagyott a picsám majdnem. Úgyhogy este 11re értünk végült Splitbe, ahonnan még buszozni kellett volna nagyon sokat, de a házinéni kijött értünk kocsival. Másnap, mikor közölte, hogy mindezt 50 euróért tette, kicsit letörölte a mosolyt a képemről, ami az öt perccel azelőtt megpillantott mesebeli kilátástól ragadt az arcomra.

Aztán mentünk kerestünk boltot, meg a helyi Turist Birot is megleltük, ahol Bazsi azonnal összekötötte az életemet egy ottani csávóval, akivel majd később be is teljesedik - a körülmények képest.
Aztán voltunk a strandon, i like it, egyszerűen imádom a napon süttetni magam, imádom azt a meleg, simogató érzést a bőrömön. Aztán kártyáztunk is, meg kacarásztunk Bazzserral, végül este elsétáltunk Omisba, ami egy olyan jó 40 perc volt a közepéig, ottan netkávézó kutatása, aztán lehet, hogy volt egy kis fagyika is, de ez nem biztos.

Másnap megint strand, szupi volt, meg vásárolgattunk is, elmentünk a CBA-ba, ami szintén egy jó fél óra gyaloglassal volt megközelíthető, de nem baj, mert vettünk sok sörikét. Aztán este le is toltuk, elég sokat henyéltünk, meg mélyre hatoló beszélgetéseket folytattunk, meg egyszer ki is borított Bazsi, mert arról volt szó, hogy milyen is a tökéletes világ, és valahogy hülye érvekkel azt mondta, hogy ez a tökéletes világ, így a legjobb, amire és kiakadtam, hogy bazd meg! Egész életemben kétszer ha voltam igazán eszeveszettül boldog, úgyhogy ez nem lehet egy tökéletes világ!!!! És akkor bőgtem is, és fasz is kivolt.

Aztán volt még, hogy elmnetünk busszal Splitbe az egyetlen hűvösnek tűnő napon, de nem volt hűvös, ittunk a városban fincsi sörikét, és láttunk geci ocsmány szocreál objecteket, meg sétálgattunk, meg szép képeket csináltam, és egyébként is akarok egy pálmát a szobámba. De olyat, amilyen az ananász. Hogy ilyen nagy klasszikus levelei vannak. És akkor én azt feltenném az ágyam fölötti polcra, és hanyatt feküdnék alatta, és azt képzelném, hogy Hávájon vagyok. Vegyél nekem egy pálmát. Léci.

Aztán még egyszer voltunk Omisban, ami megint fasza volt, bár a szupituti várba nem lehetett felmenni, de oltári mesés volt az óváros.

Aztán még az volt, hogy kb 4 nappal ezelőtt bementünk a Turist Biroba és megkérdeztünk a feljebb említett kedves srácot, hogy hogy tudunk szombaton (ugyebár ma) reggel 6ra a reptérre kijutni. És akkor mondta, hogy busszal ki lehet jutni, egy átszállással, amit Splitben kell megejteni. Aztán másnap megint visszamentünk a sráchoz, és ő szépen összeírta, hogy mi a nagy helyzet. Vagyis az a helyzet, hogy 5:45re kell ugye a reptéren lennünk, ami azt jelenti, hogy Ducéból, ahol a szállásunk volt, kb négykor kellene elindulnunk, hogy a 4:45-ös buszt elérjük, ami visz minket a reptérre. A para csak az volt, hogy az egyes számú busz, ami a reptérre menő buszhoz vitt volna, nos a legelső reggeli járat 5:45-kor indult, úgyhogy az bukó. De a srác olyan kedves volt, hogy felhívott taxitársaságokat, hogy mennyiért vinnének ki a reptéri buszhoz. És akkor abban maradtunk, hogy 200 KN-ért kivisznek a reptéri buszhoz, és majd onnan akkor a 4:45-ös busszal megyünk a repcsihez.

Aztán jött a másnap, este megint sörike, meg kártyapartik ezerrel, kis esti sörözés a parton, meg ilyenek, meg sok sok beszélgetés.

Aztán másnap visszamentünk a Turist Biroba, hogy akkor mi is lett végül a taxival. Bazsi persze végig kurtatott, hogy ez már szerelem, meg satöbbi, nekem meg ment fel az agyvizem, hogy ugyan kérlek, na hát naaaaa, hát neeeeem, hát naaaaa!
Aztán a csávó persze ott volt, és egyből hívta is a taxit, hogy akkor szombat reggel 4re jöjjön elébünk. De ezek a kurva horvát taxisok nem hajlandók reggel felkelni csakúgy... És ment a para, meg a heves, indulatos, horvátnyelvű beszélgetés a taxitársasággal, majd a srác leteszi a kagylót, és közli, hogy bizony így nem lehet taxit rendelni, hogy egy nappal előtte, hanem reggel 3kor hívjuk fel ezt a háromjegyű számot és rendeljük meg. Oké, de baszki, nekünk kell elé hívószám még, de azt meg nem tudta senki, mert hogy ez egy háromjegyű szám, nem tudták mi kell elé. És akkor jött a szuper ötlet, a kedves sráctól, hogy bár neki nincsen kocsija, de van egy barátja, akinek meg van, és akkor ő majd elkéri a kocsit, és kivisz minket!!! Úgyhogy ma reggel hajnali 4kor keltünk, és mentünk ki a reptérre a kedves helyi fiatalokkal, akik remek társasgnak bizonyultak, és Bazisval jó sokat röhögtünk utólag rajtuk. No meg élőben velük.

Egyébként meg a legszebb és legfelemelőbb pillanat az egész nyaralásban az volt, amikor hanyatt feküdtem a picurkát tengerfelé lejtős homokban, és a lábam belelógott a tengerbe, és minden egyes hullámnál a térdemig feljött a víz, és közben fújt a szél, és tűzött a nap, és közben szuper zenéket hallgattam az MP3 lejátszómon.

Hát így élek baszki.