Ez a mai nap valószínűleg a sátán meglepetése volt a számomra. Csupa fos dolog. Olyan meglepően sorsszerűen tudnak szarok lenni a napjaim, de ugyanez pozitív irányban sosincs. Érdekes. God hates me.
No, de a történések. Reggelre megjött, nincs hangom, fáj a torkom. És még csak ki sem nyitottam a szemem. Oké. Reggel fel, berakok egy mosást, berakok még egyet, erre elkúródik a mosógép, és 10 centi magasra ugrál és rémes hangokat ad ki magából, én sírva-zihálva futok oda, rácsapok egyet a kikapcs gombra, kinyitom, áll bene a víz. Na mondom fasza, oké, kiveszem a fele cuccot, újra indítom a centrifugát. Minden szuper, kiteregetek. Aztán berakom a másik felét is. Újra minden jónak látszik, de ez csak a sátán mézes madzagja előttem, mert megint brutális csempe rombolást rendez a masina, bődületes ricsajjal persze. Oké, nekifutásból rohanok a fürdőszobába, megint rácsapok a kikapcs gombra, de félek, hogy megbasz az áram, mert közben már habzik kifelé belőle a víz, szóval rácsapok, és semmi! Még egyet, na akkor már sikerült, de úgy odavágtam a kezem, hogy szerintem el is törött.
Aztán neki állok főzni. Találtam remek, mócsing mentes husit a mélyhűtőben, indul az őrület, tepsibe be, sok fűszerrel, olajjal, vajjal, sütöm vagy egy órát, jó, semmi, sütöm kettőt, oké, alakul, vágom a krumplit, azt be mellé, sül, sül, minden jó, már ébredezik Geri meg a csaja, még várok kicsit, hogy kész legyen a kaja, erre egy óvatlan pillanatban kitévedek az étkezőbe és Geri meg a csaj eszik a kajámat, amit csinálok órák óta, és kivették mielőtt fincsi piros lett volna, és a kurva szájukat, hogy nem vártak meg! Faszszopók!
Aztán elegem lett, én is megkajáltam egyedül. Utána apám hív, hogy a szennyes-moslék napilaphoz, ahol ő dolgozik, és ahonnan csak egy, azaz egy napijegyet tudott szerezni nekem, szóval hogy menjek oda, mert egy cikkhez kell egy fotó egy fiatal nőről és hogy léci legyek én az. Mondom, nem, ebben az újságban én sosem jelenek meg, az kurvaélet. Aszongya de. Tegyek már neki szívességet. Mondom nem, baszki, soha. Erre még mellékesen megjegyzi, hogy a cikk, amihez a kép kell, a következő címmel rendelkezik: Meghíztam a nyáron! - ANYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁD! (bocs, mama, nem úgy értem, téged szeretlek).
Aztán mondom magamban leszarlak világ! és kimentem Bazskához vidékre. Semmi hangom, egyre jobban fáj, viszont semmi pénzem, és 40 fok van, lihegek, baszki, olyan meleg van. Odaérek, minden oké, aztán egyszercsak ülök náluk, és rám tör egy brutális bőgőgörcs, és nem bírok leállni. Egyszerűen olyan sok a teher rajtam, hogy megőrülök. Minden szar! Jó buli az életem, sokat pörgök, sokat nevetek, de boldogság óriási, beláthatatlan távolságban lévő ívben elkerül.
Aztán nem nagyon beszélgettünk, pedig lett volna miről, csak nem volt hangom, és az is fájt, szóval Bazsi beszélt, én bólogattam. Aztán hazafelé a fejem felett 4 helikopter száguldott el kötelékben, világháborús paragörcsöt okozva nekem. De ez még csak semmi, mert utána repül még három kisebb motoros repcsi is, aztán egy motoros repcsi és mögötte két vadászgép, aztán 5 vadászgép kötelékben. Egytől tízig terjedő skálán szerinted mennyire szartam össze magam ott álltamban????
Aztán hívom Gerit, hogy nézze már meg az Indexen, hogy hány percem lesz még összepakolni a menekülésre, de mondja, hogy ez csak gyakorlás a 20-ai repcsis izére. Áh, faszom, nem értem én ezt. Milyen alapon ünneplünk emberpusztításra alkalmas eszközökkel állam alapítást? És mért költünk milliárdokat a tüzijátékra? Nem a felszínen kellene kezdeni a fellengzést! Úgy vélem semmilyen alapon nem lehet milliárdokat költeni tüzijátékra, mikor hajléktalanok hánynak le embereket a 7-es buszon.

Mindegy, szar ez a nap, és még nincs vége. Közel sincs. De az estétől csak jót várok. Csak jót. Minden esetre ez a nap egy szar, fiam.