I love Budapest

A kósza gondolat se merült fel a fejemben, hogy ma ne lettetek volna hihetetlenül jó kölykök, de nagyon sajnálom, és ma este nem térek ki a titkosügynök kaliberű szeretők tipikus esetére. Viszont ma egy überelhetetlen, fantasztikus, frenetikus, szívemet megmelengető, és rekeszizmaimat erőteljesen igénybe vevő napot töltöttem el kis hangyabarátaimmal Szentendrén! Ez volt aztán a valami! Annyira röhögtem all the day, hogy aszittem megszülök. Emellett csodálatos idő volt, napoztunk, megnéztük Korniss Dezső kiállítását, aztán pizzáztunk, meg sereztünk, oszt jó alaposan hazagyüttünk, mert engömet várt a Színház, előtte meg a Nagyika, és szemgolyóbisunk segítségével megnéztük az Édes bosszút, édes darab, sok röhögéssel. Úgyhogy a mai napot hivatalosan a hahota napjává rendelem el. Továbbiakban ehhez mérten tessék eljárni.

Jaj, de bírnám, ha a madafaka kollégáim is ilyetén humoros figurák lennének (persze tisztelet nyilván a kivételeknek, akikkel olykor azért egy félmosolyt tudok erőltetni az ábrázatomra), és véresre röhöghetném magam minden nap, mert a röhögés nekem a riviéra. De a legtöbbjük sajnálatos módon humortalan fajankó. Juj, de izgi, hogy ez vajon  most a vágó munkában lévő kollégákra vonatkozik, vagy a rádiósokra? Jajjj, melyiket szeressem? Jaj, hol vannak a kivételek, jajjj, legyen meglepetés!!

És a még valami, a hétvégém szenzációja: mind két kibaszott nap akkor keltem fel, amikor MAGAMTÓL felébredtem, semmi csörgéééééééééssss!!
Ja meg este megnéztem a Grey's Anathomy új részét, mondanom sem kell, hogy eszem vesztve bőgtem.

Még sok ilyen hétvégét, HÉT KÖZBEN IS!!!!

Váh, még mindig nagyon nagyon. Ja és most olvastam; Wladimir egyedülálló, ideje akcióba lépni.