I love Budapest

Szívem szerint nagyjából egész nap bőgnék. Nagyon kivagyok Tomi miatt. De nagyon. Oda a családom. 3 hónapja megy ez az lehetetlen és pokoli fájdalmas, előre lejátszott harc. És minden nap olyan, hogy huh, még él... Istenem... Minden alkalommal, amikor megcsörren a telefonom, zihálok, és arra gondolok, hogy jobb, ha nem veszem fel... Ha karácsonykor történik meg az a dolog, én mindörökké kiábrándulok mindenből, sőt, igazából mióta tudom, hogy ennek hamarosan a lehető legrosszabb vége lesz, és tudom, hogy Tomikám bent szenved, és a gyerekei minden nap sírnak, és Anyu és Nagyi és mindenki teljesen ki van borulva, tudod, én már nem hiszem, hogy ez a kibaszott élet fair lenne.

Ma nagyon készen voltam bent is. Igyekszem... igyekszem... De ők a kollégáim... Szívesen kibeszélném magamból, de nem oda tartozik. Ráadásul jobb félretennem ezeket a munkaidőre. Ma Tomi is hallgatott a kórházból :((((( Annyira szeretem! Olyan geci ez az élet!!!!!!!!

Ma bejött egy férfi a rádióba, hogy megnézzen engem magának. Kicsit meg voltam szeppenve, mert ilyen azért viszonylag ritkán van. És olyan fura volt, bemutatkoztam neki, mondta, hogy nekem szurkolt a castinon, meg hogy szavazott is rám, és közben végig fogta a kezemet. Kedves volt, csak fura helyzet. Nyilván jól esik az lyesmi, főleg most, hogy ennyire kivagyok, hogy minden realitásomat elvesztettem. Ezenkívül fáj a torkom, úgy köhögök, hogy meghalok, be vagyok rekedve, és minden napszakban és pozitúrában el tudnék aludni. Nem vagyok jó passzban. Ez a Tomis dolog kurvára megvisel.

Ráadásul ma egy csúfos nagy hibát is elkövettem munka közben. Holnap vagyok utoljára a héten, utána 5 nap szünet. Nem tudom, hogy akarom-e, hogy gyorsabban teljen az idő, vagy nem...

Tegnap hívott Kereplő, kb 2 hónap csend után. Hogy most azonnal menjek házibuliba vele. De se kedvem, se energiám nem lett volna. Hívott még 27-ére is, de még ez csak olyan esetleges.. Minden esetleges. De utálom ezt!

Bárcsak arra ébrednék holnap, hogy csak egy rémületes álom ez az egész!!!!

Az elmúlt 5 évben, mióta a blogot írom, 3 embert vesztettem el a közvetlen közelemből. Most már csendnek kéne lennie!!!! Hosszú, hosszú évtizedekig egészség és boldogság kell a családomnak!

Na, megyek aludni. Holnap is embernek kell lennem.

Jaj. Hát két nagyon kemény estén vagyok túl. Pénteken a lány muri volt. Bettienél gyüledeztünk, Vörös, Klau, Csilla, Niki, Eszti. Nagyon jót beszélgettünk. komolyan, nagyon jó beszélgetni némelyikükkel, segítenek tisztán látni, és segítünk egymásnak. Ritkán gyűlünk így össze, de akkor nagyon. (És hát nyilván, mint minden csaj buliban, a végén szexis fehérneműt húztunk, és mézet csurgattunk egymás testére.) Nagyon jó este volt. Persze közben bennem van folyamatosan, hogy Tomival mi van. Nincs jobban. Áh, kivagyok.

Szombaton meg Quimby koncerten voltunk, Andi, Muciúr, Dóri meg én. Extramegakirály volt! Sújtott, ütött, vágott, szúrt, mint egy kötőtű. Felemelő volt. Szívesen lenyalogattam volna Kiss Tibbi nyakáról a párát, de hát ki nem?

Viszont! Utána, miközben vonultunk kifelé a Pecsából örvénylik a tömeg.. kit láttam meg? Simon Kornélt. Jaj, de odavagyok érte. Komolyan az első perctől kezdve odavagyok. Jááhájj, de jó lenne megismerkedni vele. A nézésben, amikor összenéztünk a tömegben, azért belesugároztam, hogy hé, baby, érezd meg a telefonszámom, és keress meg!

Aztán éjszakaival elhaladtunk az évfolyamtalálkozóra, kiváló volt! Andi is jött, szóval nevettünk, mint az állatok, istenem, nagyon jó volt. Csak ne rúgtam volna be annyira, hogy a végén olyan idióta szituációba keveredjek, hogy azt érezzem, hogy nekem az jó, hogy a számomra maximálisan irrelváns hímnemű egyén a két mellemet kedvesen két tenyerével fedi, és így álltunk. Nonszensz. Az ilyen helyzetekért nem iszom újabban. Ja, és hánytam is. Fasza. És most nagyon szarul vagyok.

Na, de lényeg az, hogy Quimby ütött, tarolt, és Simon Kornél pedig dobogtatja a szívemet. De persze nem komoly az ügy, de annyira szimpatikus nekem. És majdnem kollégák lettünk! Már úgy értem ő is olgozott ott, ahol most én.

Na, megyek, végem van, komolyan készen vagyok. Aztán még két nap meló, utána 5 nap szünet! Holy Shit, mennyit fogok aludni!!!

Keleten a helyzet elképesztően változatlan.

Viszont. Tegnap találkoztam este Petráékkal. Elvoltam, de hamar koccoltam.

De az valami döbbenetes, hogy minden hétre jut legalább 2 szerencsétlen, aki a wiwen megtalál, hogy gyereket akar tőlem, hogy állást ajánl, és hogy milyen hihetetlenül szimpatikus vagyok neki az adatlapom alapján (amire azon kívül, hogy a "kedvenc növényem a pálma", nincs kiírva semmi), hogy belesajdul a szíve. Ha szerencsések ezek a delikvensek, akkor jobb napjaimon találnak meg, és ez esetben csak válasz nélkül törlöm leveleiket. De mostanában nem vagyok jó passzban, úgyhogy már megint rám jött az alázhatnék.

> Kedves Moira!
>
> Remélem nem veszed tolakodásnak a levelemet, még nem
> ismerjük egymást személyesen, de szimpatikusnak találtalak.
>
> Egy vállalkozói csoporttal dolgozom együtt a világ 9.
> legdinamikusabban fejlődő vállalkozói csoportjában.
> Magyarországon 11. éve működő háttércégünk táplálék
> kiegészítőkkel foglalkozik, ami a Wellness iparban a
> legjelentősebb.
>
> Mivel a napokban 2-3 fővel fogjuk bővíteni a csapatot, új
> munkatársat (nem ügynököket) keresünk. Értékesítéssel nem
> foglalkozunk, az a háttércégünk feladata. Fő profilunk a
> marketing-kommunikáció, vezetőképzés, piacbővítés. Napi 2-3
> óra munkával stabil anyagi hátteret tudsz biztosítani , ami
> havi nettó 300-400 ezer forint fizetést jelent. Belépési
> díj nincs, nem „pilótajátékról” van szó.
>
> Amennyiben felkeltettem érdeklődésed, szeretnél a munkád
> mellett pénzt keresni, várom mielőbbi visszajelzésedet a
> juditta0@gmail.com e-mail címre (nem az re!). Kérlek,
> amennyiben nem érdekel az általam ajánlott lehetőség,
> egyszerűen csak töröld ezt a levelet.
>
> Üdvözlettel: Judit

Szia Judit!

Remélem nem veszed tolakodásnak a levelem! Menekülj, amíg nem késő! Ezt csak azért írom, mert az adatlapod alapján nagyon szimpatikusnak tűnsz! Sok ismerősöm belecsúszott már, és hosszú évek után se jött össze semmi. Tudod, olyan ez, mint a fogyókúra; mindig próbálunk alternatív módon lefogyni, tabletták, műtétek, pedig már rég óta tudjuk; a megoldás az egészséges táplálkozás és a rendszeres sport. Hát ugyanez van a munkával is. Napi 2-3 óra munkából nem lehet megélni. Rendesen kell tanulni, elsajátítani egy szakmát, amiben aztán te leszel a legjobb. Nem nekem való az ajánlatod! De köszönöm, hogy kifejezted szimpátiádat! Még egy kérdés! Nagyon sokszor kapom meg ezt a levelet egy héten, különböző idegen emberektől. Tényleg ennyire szimpatikus vagyok? Szerinted, ha kiírom a "Kedvenc növényem a pálma" mellé, hogy állásajánlattal kíméljetek, akkor betartják a kollégáid?

Szervusz, és ha már belecsaptál ebbe a munkába, remélem sikeres leszel!!!! Hajrá!
Wendy Moira Angela Darlig

Holnap Petráékkal találkozom, aztán meg csütörtökön adás és BSS karácsony, aztán meg pénteken a lányokkal mulatnék, szombaton meg karácsony Pintyiéknél, nincs energiám. Nincs energiám. Nincs energiám jó pofát vágni. Össze kell szednem magam. Össze kell szednem magam. Össze kell szednem magam! De hogy? Ha a nagybátyámon már a csoda se segíthet? Ezek után már csak valami kurva jó jöhet. Semmi más.

Mit csináljak? Félretegyem a gondokat és vigyorogjak?

Kezdek arra gyanakodni, hogy ez az élet egy (komolyan igyekszem nyomdafestéket tűrő szavakat keresni)....... (nem találok)
Tomi már nem jön haza a kórházból. Azt mondják az orvosok. Hogy mikor lesz vége ennek, és meddig és hogyan bírjuk, senki sem tudja, Szegény Tomikám. Drága Tomikám. Szegény kölykei. Szegény Robi és Dodó. Szeretem őket. Mindennél fontosabbak.

Ma volt a Mikulásgyár. Ma van a nagy csapatépítő karácsony is. Letettem az arcom oda, beszéltem kb 3 szót 3 féljózan kollégámmal, aztán eljöttem. Nem volt hangulatom. Az 5 éve együtt dolgozó csapat még jobban összeszokik.

Az életem minden területén helytálltam. Mindig. Mindig. De most egyre jobban érzem, kicsúszik a talaj a lábam alól. Kicsúszik. Kétségbe vonom önmagam. Kétségbe vonom a gondolataim, az érzéseim, a viselkedésem. Jelenlegi állás szerint gyűlölöm az életet. Nem a sajátomat. Hanem az életet.

Valahogy ki kell lábalnom ebből. Valahogy össze kell szednem magam. De ezek mind odabasznak a földhöz.

.. és legfőképpen! De mindenek előtt! Kurvára menj el évente legalább orvoshoz, hogy kivizsgáltasd magad! Hogy soha, de soha ne kerülj túl későn kórházba, hogy soha, de soha ne kelljen egyáltalán kórházba kerülnöd a szüléseiden kívül, hogy soha, de soha ne kelljen a szeretteidnek olyan fájdalmat okoznod  - ha csak közvetve is -, amilyet most én érzek! És ha már egyszer, ne adja isten!, így is alakul, akkor gyógyulj meg mielőbb. És küzdj. És akarj. És ne add fel. Épülj fel. Jöjj rendbe!

Olyan szinten van ki minden családtagom a nap minden órájában, én kivagyok azért is, mert átérzem, hogy ők mit éreznek, és kivagyok, hogy édes istenem, mit kell most megélniük, és kivagyok, mert csak arra gondolok, hogy mi lesz Tomival, és hogy - bassza meg - mekkora szar és foshalom ez az élet, hogy ilyenek megtörténhetnek.
Ugyanakkor meg valahogy ezt félre kell tenni, ha ezen rágódnék egész nap, akkor mit tudnék kezdeni magammal? 3 kibaszott hónapja bent van. 3 kibaszott hónapja szenved. 3 kibaszott hónapja mindig egyre javul, de utána még durvább következményekkel zuhan vissza. Azt mondták már a múltkor, hogy túl van a nehezén. Most azt mondják... csak a csoda segíthet.

Emberekkel dolgozom - itthon bőgök, bent meg kizárom. Nem tudok mást tenni. Szeretem a családomat! Fáj a torkom és kurvára köhögök. Komolyan, egyre rosszabbul vagyok, mind testileg, mind idegileg. Ha a szeretteimmel baj van, úgy érzem, hogy egy nagy tályog van a lelkemen, és nem működik semmi. Hogy sosincs egy kis nyugalom! Hogy sosincs makulátlan egészség!

Becsüld meg minden percét annak, hogy egészséges vagy, becsüld meg minden percét annak, hogy a családoddal lehetsz, hogy vannak szüleid, nagyszüleid, testvéreid, hogy van gyermeked! Becsüld meg minden kibaszott percét annak, hogy járni tudsz, hogy tudsz magadtól lélegezni, hogy van kire gondolj, hogy van miben bíznod!

Tomi nagyon nagyon rosszul van :(((((( Annyira de annyira nagy a baj, hogy talán még soha ennyire! Nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett :( Nagyon beteg! Ha valami baja lesz, ennél is nagyobb, akkor mindörökké kiábrándulok a világból! Nem rég születtek az unokái, májusban születik az új bébi, nem lehet semmi baja! Itt a karácsony! Ha megtörténik a legrosszabb, én soha nem fogok hinni semmiben, SOHA! Pokoli ez az élet. Pokoli.

Jaj, milyen ultravicces báázmeg!! Az élet az tud, ha akar, szó se róla; nos a Mácsóbaszógép, Misi és Betmen is jelen lesznek a síelésen. Édes Istenem! Add, hogy egy nevető negyedikkel érkezzek haza! A legviccesebb, hogy ők nem is ismerik egymást. Mondjuk Mihaillal már ez egy eleve meddő ügy volt, és nem is értem egyáltalán, hogy mért nem küldtem már el ott a Szimplában, ahogy korábban lazásan, talán mert bíztam benne, hogy hátha, de hát ez valami szar ötlet volt. Aztán hát Betmen. Ő meg nagyon édesdrágakedves, de sose tudnék belé szerelmes lenni, Isten látja lelkem, én megpróbáltam, de azon túl, hogy részegen egymásnak estünk párszor, én nem akarom ezt. Aztán ott van a Mácsó, aki meg nagyon jó faszi, és egy igazi sármállat, és nem venném rossz néven, ha csak engem akarna, de tudom, hogy minden létező nőt akar. És jófej egyébként, de ugyanakkor egy pöcsmadár, és biztos tele van nemi betegségekkel, mert mindenkit megbasz. Szóval A jó, a rossz és a csúf és Moira Franciaországban. Ősbemutató: február 7-én.