I love Budapest

Teljesen újszerű a helyzet, amely előállt. Misivel találkoztam olyan 7 körül, egészen olyanok voltunk, mint mikor Ricsivel összejöttünk, hogy ja, most melyikünk fogja meg melyikünk melyik kezét, stb. De azért bennem kurva sok a para, nem is tudom egyelőre ezeket félretenni. Lényeg az, hogy józanul is azt mondta a szép kis szájával, hogy próbáljuk meg újra és hogy most már igazán készen áll rám és mindenre ami ezzel jár. Beugrottunk az Ózonba, fasza volt, aztán vagy 1 órát sétálgattunk, először mind ketten zsebretett kézzel (igazi klasszikus), aztán ő átkarolt, viszont én nem karoltam vissza, mert még félek, és látni szeretném és tudni akarom, hogy komolyan gondolja ezt, mert az én szívem nem holmi játékszer... Aztán már fogtuk egymás kezét, elkísért a trollerhoz, sőt, jött is velem egy darabon, de mikor szállnia kellett, ellentmondást nem tűrően két puszit adtam neki, de persze úgy, hogy tudja, hogy én akarom ezt, csak még nekem sok idő kell, hogy elengedjem magam. Tényleg úgy látom rajta, hogy szeret és nagyon szeretné nem_elbaszni megint.
Miután leszállt, és én mentem tovább, írt nekem, hogy mindig parázik egyedül hagyni, mert arra gondol, hogy valami fasz szatír felszáll, és jól megcibálja a hajam. Édes pofa.

Kár, hogy ez elsőre nem ment így buzikám!

Szerdán találkozunk legközelebb. Én azt szeretném, ha kurvára megnyugatna, hogy ez most komoly. Mint egy heresérv. És mondott kedves dolgokat, amik kimondására az első menetben képtelen volt. Kiváncsian állok elébe.

De az biztos; senki ember fia teste nem izgat fel annyira, mint az övé.

Baszki, ezt nem fogjátok elhinni!!! Az előző álmom, ami úgy felkavart! Nos.. VALÓRA VÁLT!!!! Misi ott volt a tegnapi buliban. És végig búval baszott volt, és ki volt borulva miattam (állítólag), és végül összeszedte magát, és beszélni kezdett velem. Kimentünk sétálni. Elmondta, hogy mennyire nem állt készen a kapcsolatunkra anno, és hogy hiába is alakult úgy, ahogy, ő sehogy se tud szabadulni a gondolatomtól, és valahányszor meglát, elájulás környékezi, meg ilyesmiket mondott. Megölelt, sírt, és sajnálja, hogy így alakult, mert neki mindennél többet jelentek, vagy valami ilyesmi. Én meg ott ültem, és másodjára hallgatom ezt a szöveget, és valószínűleg igazat mond, csak annyira fél kezdeményezni, hogy az nem is igaz, és szégyelli magát a történtek miatt és ezért ilyen tehetetlennek érzi magát. Aztán megfogta a kezem, én meg mondtam neki, hogy ne most. Hívj fel holnap józanul, és találkozzunk, és meglátjuk. Nagyon óvatos vagyok.
Aztán Bazsival kimentek, és mikor visszajöttek, Bazsi mondja nekem, hogy, te Moira, ez a Misi nagyon odavan. Kérdeztem tőle, hogy hogy van, és mondta, hogy most hogy már beszélt veled ezerszer jobban. Aztán Misi mondta, hogy örülne, ha hazakísérhetne. Végül Fanni, Bazsika, Misi meg én elmentünk Bazsihoz, és együtt aludtunk Misivel. Bazsi olyan édes volt. Misi is. Száz éve nem nyúltam hozzá. De legalább kettő. És olyan kurvára izgató, de mégse hozott annyira tűzbe, még csak nem is csókolóztunk, meg semmi. De végig ölelt, és fúrta az arcát a nyakamba meg a hajamba, kurva szexi volt az egész, annak ellenére, hogy nem volt semmi szexuális töltetű dolog.

De mondjuk az már jót jelent, hogy miután elváltunk ma délben, egyből írt egy sms-t, hogy találkozzunk. Kiváncsi vagyok. Most randi vagy nem randi?

Én. Erre az estére. 2 pontot tudok adni.

Az előző bejegyzés tárgytalan. Csak a reggeli kóma  és az álmom élménye felkavartak, egyébként meg leszarom.
A mai adásban az volt a legjobb, hogy a héten az uccsó volt. Neeeem, egyébként jó volt.

De holnap addig alszom, míg magamtól fel nem kelek, és ez nekem a hobbim. Viszonylag ritkán hódolok neki. Aztán megyek Mamához, ottan ebídelünk, oszt este meg nagy bulika.

És nem mellesleg eszeveszett kupleráj van már megint a szobámban.

Jaj, bassza meg! Misivel álmodtam! Az volt benne, hogy szokás szerint el akartam kerülni, de valami fesztiválon összefutottunk. Egy darabig még kibekkeltem valahogy, hogy ne kelljen ránéznem és arrébb tudtam menni feltűnés nélkül, de aztán egyszercsak valami koncerten ott állt előttem, és már nagyon mérges volt rám, hogy miért csinálom ezt vele, és egyszerűen feldöntött, hanyatt vágott a földre. De nem durván, csak jelzés értékűen. Ő meg fölém heveredett, és azt hittem meg akar csókolni, de nem, csak, adott egy puszit, és könyörgött, hogy legyünk újra barátok, és hogy ne csináljam ezt többet, mert ő már nem bírja. És én meg... magam sem tudom miért, minden akaratom ellenére, és annak ellenére, hogy a szívem is meg az eszem is azt súgta - mi az, hogy súgta? ordította! -, hogy menekülj tőle!!!!, megbocsátottam. Persze csak a béke kedvéért mondtam neki, hogy oké, akkor mától minden rendben...
Aztán elváltunk, és gondoltam, hogy majd ugyanúgy folytatódik a dolog, ahogy eddig, vagyis sehogy. De írt egy sms-t, hogy nehogy elbújni merészkedjek a továbbiakban, ő igényt tart rám, és beszélgessünk sokat. Én akkor már megint meg voltam zavarodva, hogy most megint az lesz, hogy beleszeretek, faszom, és ő még mindig ugyanaz a kis buzi, aki nem képes emberi érzelmekre..... és megint ki kúr rá?????? Na látod.

Tényleg bőgök most már, faszom. Békülnék én, le is szarom tulajdonképpen, amíg nem találkozunk. Nekem fáj őt újra látni. És ez nem annak a kérdése, hogy túlteszem magam vagy nem teszem túl magam, mert igen, meg tudnék lenni vele egy légtérben, senki se venné észre, hogy köztünk valaha is volt valami, de nekem belül fájna. Én belül sírnék. És én ezt nem akarom. Az meg, hogy neki lelkiismeretfurdalása van nonstop miattam, és az, hogy sajnálja, hogy nem vagyunk jóban, nos az ő ezen problémái messzemenőleg eltörpülnek az én szerelmes (ex-szerelemes) szívem fájdalmaihoz képest, úgyhogy le is szarom, hogy ő mit gondol.

Aki nem ért valamit, annak tessék itt a magyarázat (első rész, második rész), és aki meg azt mondja, hogy lépjek már túl ezen, az egyrészt szüljön kaktuszt, másrészt meg nekem az a "túltevés", hogy egy életre elkerülöm, és megfeledkezem az egészről. Úgyhogy kuss.

Na a mai adás odakúrt, nagyon szórakoztatók voltunk, például megidéztük Dzsimi szellemét.

A masszázs meg elmaradt, hogy folyna a kurvák vére mind egy cseppig patakokban!

De voltam kozmetikusnál és az jó volt nekem. Drága dolog nőnek lenni.

Jövő hét izgi lesz, végre csak 3 napot dolgozom, hétfőn, kedden Márkkal leszek, szerdán Sorellel, akivel még az életben nem találkoztam (legalábbis remélem, hogy nem volt ott az ősz eleji csapatépítőn, mert az azt jelenti, hogy látott mocsár részegen, és én nem emlékszem rá, ami több mint necces kezdés lenne).

Gyerekek, nagy bejelentésem van. Mára arra ébredtem, hogy derékig ér a hajam! Hurrá!

Ha ma estétől elképesztően kiegyensúlyozott és kipihent leszek, akkor ne ijedjetek meg; másfél órás masszázsra megyek munka után.

Egyébként amikor valaki csőtophoz szilikon pántos melltartót vesz, attól megvakulok.

Na, úgy fest, hogy Ali G álma valóra válik, ami több, mint nagyszerű! Viszont a mai adás is elég uncsi volt, vagyis az első fele az még úgy-ahogy fenntartott egy kevéske érdeklődést, de a következő több volt, mint nyögvenyelős. Na, de mindegy, hagyjuk ezt.

Reggel Bazzserral mentem a munkiba, jött velem egészen végig, átbeszélgettük az életünket. Aztán munka után Andikával voltunk vásárolni, ugyanis szombat este a bulaj előtt én főzök nekünk, ami csodálatos.

Ma nincs semmi csattanóm, vagy valami frappánsam, úgyhogy le is húzom a rolót.

Jaaaaaaj, de holnap megyek masszázsra, gyerekek, nagyon nagyon kijár ez nekem!!! Plusz 3x megyek színházba a következő hónapban - nekem egyébként a színház a riviéra. Ha tudnék énekelni, akkor bizonyosan a Színműn tanultam volna. De nem tudok. És az a nagy szerencséje a világnak, hogy nem is akarok.

Na, végre valami jó hír! Ma Márkkal vezettük a műsort, és jók voltunk, áthidaltunk például problémákat és maradéktalanul teljesítettük a munkánkat. Márkkal egyébként jó műsort vezetni. Érdekes szitu, hogy amíg a kásztingon (üss!!!) ő magyarázta még műsor előtt meg közben, hogy mi miért meg hogyan, addig most én okítom, hogy oké, itt lesz majd egy ID, aztán hívjuk az akárkit, és akkor erről meg erről beszélgetünk. Annyiban más Márkkal, hogy vele igazából beszélgetünk egy hírkapcsán a témáról, ami nekem könnyebbség, és szerintem életszerűbbé is teszi az adást. Nem mintha Levivel döglöttek lennénk és nem pörögnénk és nem pofáznánk mindig túl az időt, szó se róla, de Márkkal másképp beszélgetünk. És ez is jó. Jövő héten hétfőn meg kedden is vele leszek, szerdán meg egy Jenny nevű kisleánnyal, ami kurva jó, mert az egy édes kis csajszi (még üss!), és azon filózunk, hogy kéne egy überdurva női különkiadást csinálni, spotokkal meg miegyéb.

Aztán még az is jó volt ma, hogy Andikával 100 órát beszéltem telefonon, az elkövetkező hetek bulikáit szervezzük, no meg a síelést. Jó lenne.

... és itt a kép az unokatesóm 3 hetes babusáról, annyira édes volt, hogy jaaaaaaj (hogy a képen látható két ember közül melyik vagyok én és melyik a bébi, kérlek döntsd el)!

Holnap új nap. Szombaton egy kis bulika. Ott most már végérvényesen megtalálom a szerelmet - nyilván.

Nálunk a rádióban vannak ilyen "kamu reklámok", hogy például a bojtot hirdeti, és aszongyák benne:

- Nézd már ezt a sapkát, csak így vége van?
- Nem hiányzik valami innen, terítő sarkáról? Valami esztétikus.
- Hm.. várjál.. állatokat őrző, hat betű, a vége "ár".. hm.. hm.. mi lehet?
HA ILYEN KÉRDÉSEK FOGLALKOZTATNAK, NEKED BIZONY BOJT KELL!

És mi Levivel elég sokat vulgárkodunk a két megszólalás között (dehogyis!), és például kitaláltunk egy ilyet:

- Mindig összehugyozod magad?
- Nem szereted, hogy kilátszik a segged, mikor a buszon baszod a barátnődet?
- Kilóg a faszod?
NEKED CIPZÁR KELL!

... de a kreatív osztály már csírájában elfojtotta az ötletet.


Viszont az előbb szellőztetés közben beszökött egy légy, most azt ki kell űznöm.

Ez a nap is szar volt. Sőt, a szartorta tetején lévő foshabon egy rothadó koktélcseresznye. De most ettől megpróbálok eltekinteni. Pillanatokon belül menstruálni fogok, mondjuk, tudjuk be ennek.

De például megy a para azon, hogy most akkor mikor kell rádiózni, mert a hosszú hétvége előtt hosszú hét lesz. Vagy nem lesz. Ez az, amit még nem tudunk. Ahogy Ali G mondaná; I have a dream; 5 napos hét után 4 napos hétvége. Ez az, ami kijár nekem, tekintve azt, hogy négy hónapig nincsen szabadságom.

Nem úgy, mint derék és tapasztalt rádiós kollégámnak, aki holnap se lesz, jóvő héten se lesz, de kárpótlásul a két ünnep között se lesz decemberben.

De vajon volt-e még valami ezenkívül?

Vadul hajkurásszuk Andikával, hogy hova megyünk síelni februárban, egy már nagyon kilóg elénk, de majd még meglátjuk. Elvégre tavaly vettem új lécet, amit talán kétszer használtam eddig, de ahhoz, hogy erre pontos számadatokkal szolgáljak, bele kéne lesnem az eltitkolt archívumba, amihez jelen pillanatban annyi kedvem van, mint egy pár dingóveséhez*.

Viszont bőgni lenne kedvem, és főleg sajnálni magam, amit ti (információhiányotok birtokában) elégedettlenségnek aposztrofálnátok, és ha nem lennék ennyire életunt, azt mondanám, hogy szüljetek kaktuszt, de nem teszem.

Mamukám nagyon beteg, és a nagybátyám, a drága!, is kórházban van 3. hete. Ezek engem például mind odabasznak.

De hogy ne csak a sopánkodás legyen, mert az nem lenne őszinte, ezért elárulom, hogy ma voltam a cukimuki, édibédi kisbabáknál, akik már másfél évesek, és annyira kedvesek az én szívemnek, hogy abból szivárvány színű vízesések fakadnak. Imádom őket! Minden pillanatban, amikor velük vagyok, tudom, hogy náluk édesebb lények nincsenek is a bolygón, és bár tudod, hogy a családom minden tagja ajándék nekem, és imádom őket, azért tény, hogy ez a két kis lurkó az igazi, szívemet rezgető boldogásom forrása. Amikor ma Jucika az ölemben ült - miután rámászott a fejemre, fogócskáztunk és az összes fölös energiáját elpazarolta arra, hogy a fülemből kicibálja a fülbevalót -, a kis buksiját hátra döntötte, szemeit lehúnyta és hátra nyúlt az édes, apró kezeivel és megölelte a nyakam. Bármi, ismétlem, bármi bánatom is van, semmi nem tudja feledtetni, csak ez a két kis töpörödött törpördög.

De csütörtökön adook az élvezeteknek! Ugyanis munka után egyenest a kozmetikába megyek arctisztításra, onnan meg egyenesen a masszőrhöz, teljes tibeti testmasszázsra**. Hát ez az, ami tartja bennem a lelket.

Robocskától kaptam kölcsön egy Nokia N90-es telefont, amíg
A) meg nem találom a régit a Balaton partján Aligán
B) amíg meg nem jön a kövi fizu, amiből újat veszek. Csak az a szopóka, hogy 2 év nagyon durva hűségnyilatkozatom van, ami annyit tesz, hogy emellé csak ultradrágán vehetek készüléket. Úgyhogy a szolgáltatóm MONNYON LE!

A készülék egyébként egész kedves lenne, ha nem lenne akkora, mint egy busz, és nem lenne annyira logikátlan a menürendszere, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Amíg a régi telcsivel egy gombnyomással az ébresztőnél voltam, ezzel be kell barangolni Nepált, baszki.



* Igen, éppen ezt olvasom. Nagyon üdítő, csak 120 kiló a könyv, de nem baj; édes e teher.

** Tibeti (pránanadi) masszázs:
Méregtelenít, frissít, energetikailag feltölt, optimalizálja a vér és nyirokkeringést, zsírtalanít, segít az izomzat optimális rugalmasságának megőrzésében. Másfél óra kényeztetés a testnek és léleknek!
A Pránanadi két szankszkrit eredetű szóból alkotott, a PRÁNA: életerő, energia, a NADI: ér, csatorna, folyam. Tehát életenergia folyamnak fordíthatjuk. A pránanadi minden életfolyamatunkat pozitívan befolyásolja. Fizikai szinten elősegíti a beteg gyógyulását, gyorsítja a regenerációt, javítja az anyagcserét és enyhíti a fájdalmat. A lélek szintjén segít a félelem, a harag, a depresszió, a kétely, az aggodalom, a kimerültség és egyéb problémák leküzdésében. Hatására könnyebben vesszük a fizikai nehézségeket és a lelki megterhelést, erősebbé és kreatívabbá válunk.