I love Budapest

Ekkora a monitorom, és ennyire a háttérképem a két Klitschko.

A kósza gondolat se merült fel a fejemben, hogy ma ne lettetek volna hihetetlenül jó kölykök, de nagyon sajnálom, és ma este nem térek ki a titkosügynök kaliberű szeretők tipikus esetére. Viszont ma egy überelhetetlen, fantasztikus, frenetikus, szívemet megmelengető, és rekeszizmaimat erőteljesen igénybe vevő napot töltöttem el kis hangyabarátaimmal Szentendrén! Ez volt aztán a valami! Annyira röhögtem all the day, hogy aszittem megszülök. Emellett csodálatos idő volt, napoztunk, megnéztük Korniss Dezső kiállítását, aztán pizzáztunk, meg sereztünk, oszt jó alaposan hazagyüttünk, mert engömet várt a Színház, előtte meg a Nagyika, és szemgolyóbisunk segítségével megnéztük az Édes bosszút, édes darab, sok röhögéssel. Úgyhogy a mai napot hivatalosan a hahota napjává rendelem el. Továbbiakban ehhez mérten tessék eljárni.

Jaj, de bírnám, ha a madafaka kollégáim is ilyetén humoros figurák lennének (persze tisztelet nyilván a kivételeknek, akikkel olykor azért egy félmosolyt tudok erőltetni az ábrázatomra), és véresre röhöghetném magam minden nap, mert a röhögés nekem a riviéra. De a legtöbbjük sajnálatos módon humortalan fajankó. Juj, de izgi, hogy ez vajon  most a vágó munkában lévő kollégákra vonatkozik, vagy a rádiósokra? Jajjj, melyiket szeressem? Jaj, hol vannak a kivételek, jajjj, legyen meglepetés!!

És a még valami, a hétvégém szenzációja: mind két kibaszott nap akkor keltem fel, amikor MAGAMTÓL felébredtem, semmi csörgéééééééééssss!!
Ja meg este megnéztem a Grey's Anathomy új részét, mondanom sem kell, hogy eszem vesztve bőgtem.

Még sok ilyen hétvégét, HÉT KÖZBEN IS!!!!

Váh, még mindig nagyon nagyon. Ja és most olvastam; Wladimir egyedülálló, ideje akcióba lépni.

Wladimir Klitschko I love you

Vitali Klitschko I love you

Jáááhájj, de imádom a Klitschko testvéreket is! Nem is tudom melyiket szeretem jobban. Már felismertem (így, 24 évesen), hogy vannak olyan típusú férfiak, akik semmi mást nem váltanak ki belőlem, csak a szín tiszta szexuális gerjedelmet. A Klitschko-félék például ilyenek. Odavagyok az óriásokért. Bokszolóék 210 centi magasak és 120 kilósak, mind emellett arányaiban nem is gondolnád, hogy ilyen lóbaszók. Imádom a metahímeket. Persze ez nem jelent semmit, életem szerelmei közül egyik sem volt óriás, még nyomokban sem, és mégis imádtam mindet (azt a kurva sokat).

Na, de ha jók lesztek, akkor holnap, Szentendre és a színház után elmesélem a Titkosügynökök történetét, mely egy elmélet, és Bettie és Vörös nélkül sehol se lenne, úgyhogy ezúton szeretném felhívni a lányok figyelmét, hogy bólogassatok már nekem majd egyet ímélben, hogy igen, magam is százszor tapasztaltam e különös jelenséget, fiúk, ti meg mondjátok meg, hogy miért?! De ám csak úgy: miért?, hanem MIÉRT????

Na, de egyébként tegnap végre péntek volt, Bettievel és Vörössel csacsogtuk át az éjszakát (persze csak miután Dénessel talicskáztam), aztán hazatakarodtam, oszt aludtam fél 12-ig, nem mondom, hogy nem esett nagyon jól...
Ma pedig itthon volt ebédelés, aztán Pintyővel és Andrejkával 5 (!!!!!) madafaka órán át vásároltunk, mondjuk sok mindent nem vettünk, de hát azért mégis csak elmondhatom, hogy a hőn áhított táska megvételre került!!! Hálllelúja!

Egyébként meg arra jöttem rá, hogy ez a két év eléggé megviselt, és egyre lehangoltabb vagyok, és vélhetőleg ezért is vagyok ennyire hulla. Teljesen kifordultam önmagamból, szarul érzem magam, gyűlölöm az életem, szóval nagy harcban vagyok saját magammal. Utoljára talán gimiben volt ilyen válságos a helyzet (együtt mozgok a pénzpiaci válsággal). Valószínüleg, ha végre faszhoz jutnék, mindjárt más lenne a dolog (félreértés ne essék, én egy vulgáris kislány vagyok - ha akarom -, szóval a gyíkok kedvért leszögezném, hogy a fasz alatt azt értem, hogy férfi kell nekem, szerelemmel, meg mindennel, ami ehhez tartozik). De ehelyett - a látás csodájának köszönhetően - csak a Klitschko-félékkel hergelem magam tüzesre.

... és Anyutól kaptam ma egy pálmát!!

Kedvenc növényem a pálma!!

Jajjjj, kihagytam egy nagyon fontos jelenetet! Szóval, tudod, én baromira imádtam az Olimpiát, és hajnalban mindig felkeltem és mindent lelkiismeretesen megnéztem, no meg hallgattam a Kossuthon minden közvetítést, amikor csak tehettem. Nos, mint olyan sok lánykának, nekem is nagy szívcsücskök a vizilabdás fiúk. Főként a Varga testvérek, nagy rajongójuk vagyok nekik! És a tegnapi adásunkban mindenféle sportos témák voltak, és mit ad isten, pont Varga Dénest hívtuk fel telefonon, mert őt el tudtuk érni, sőt kitörő lelkesedéssel fogadta kérésünket, mely egy pár perces, élő, telefonos interjúra irányult. És lőn. Mikor az adásban köszöntöttük, még az első kérdés előtt a következőket mondta:
Engedjétek meg, hogy megragadjam az alkalmat, hogy elmondjam, a Radiocafé a kedvenc rádióm, nagyon szeretem hallgatni - és édesen nevetetett.

Jajjj, de szívmelengető volt! Csak úgy virult a búrám :)

Ma egyébként jó volt, néha röhögtem egy irdatlant, de viszonylag komolyak voltunk, mert megkövetelte a téma. De hát ez is csak egy könnyű, szórakoztató, délutáni matiné. Aztán voltam Dinusnál, megnéztem a kicsipici 4 hetes babácskáját, jajjjj, de cukorbogárka!!! Majdnem sírtam is, annyira megható, és a picurka kis testével elaludt az ölemben, nagyszerű érzés... Csodálatos.

Mindenek előtt!! Ma van Dénes névnapja, szeretem a kölyköt, úgyhogy pénteken találkozunk is! Ezúton is füled érjen bokáig!

Másik. Hétfőn riportoltam két kolielnököt, vagy ki a pékfaszákat (így, egyben, jól látod), és az egyik meglehetősen kedvemre való volt, de mivel Moira nem tud flörtölni, csak konzekvensen a témához szólni, ezért ebből se lesz semmi, de nem baj.

Ugyanezen a napon összetalálkztam a szívemet egy éve proba tipró Mihállyal, kivan már a sors kezével a fasz, minek kell nekem lépten-nyomon összetalálkoznom vele? Nekem ez fáiáj.

Aztán úgy volt, hogy tegnap vágok, de mégsem, hálistennek, ehelyett Andikával véraláfutásosra vásároltuk magunkat. Nekem Andika az egyetlen örömforrásom az elmúlt időszakban, de ő a legnagyobb.

Aztán ma reggel bizsuboltba mentünk, Andika, Virág, egy barátnője meg én. Ne tudd meg. Vérben forogtak a szemeink. Csodálatos dolgokat vásároltam.

Aztán ma adás is volt. Elég lapika, de sebaj. Aztán találkoztam Ádámmal, nekije narráltam, aztán mentem talicskázni Beácskával meg Rékával, igazán jó volt, remeket söröztünk és beszélgettünk. De aztán takarodnom kellett, mert holnap is munka, nincs ám hétköznaponként duhajkodás.

Ja, még valami. A múlt szombati kalandom, az a mácccsó állat, aki tudod nekem nem kell, de azért kicsit, pár másodpercig pótolta a hiányt azzal, hogy fogta a kezem és megcsókolt, nos jön ki éppen az objektumból, mely előtt Ádámal várakozom, és rám néz, észlel, jelentőségteljesen biccent, majd miközben velem szemkontaktusban van, megfogja a mellette álló lány kezét. Hát kérdem én; mi a fasznak születik ilyen a világra?

Bea: Mivel mész? Busszal vagy gyalog?
Moira: Hát amelyik előbb jön.

Hallod-e, de beszartam tegnap! Ülök este a kihalt utcán a buszmegállóban, Bazsihoz készültem, síri kuss, éppen a legmélyebb gondolataimban vagyok, mikor közeledik egy autó, lelassít mikor mellém ér, és rám dudál, tülköl, a sofőr ordít, és tovább megy. Komolyan mondom, egy pillanatra a rémülettől minden izmom görcsbe rándult, és éreztem, ahogy szétárad az adrenalin a testemben. Komolyan, majdnem szívrohamot kaptam! Faszparasztgyökerek!!!!!

Aztán mentem Bazzserhoz, nála aludtam, és most hazajöttem, de úgy érzem, hogy annyira kimerült vagyok, hogy meghalok. Egy megoldás lehet csak; hogy mostantól korábban fekszem. A mosónők korán halnak. Csak ma vélhetőleg éjjel egyig vágok a Tv2-ben. Fasza. Ingyen. 40 óra próbaidő. Fasz kivan már ezzel, a rádiónál is próbaidőn vagyok, mégis kapok fizut! Kurvák vére, gyűlölöm ezt a világot!!!

Mindenkinek harmatos, mosolygós reggelt kívánok!

Kevés dologtól undorodom jobban, mint a kereskedelmi televízióktól. Nézd, itt ez a szerencsétlen Albert Györgyi. Az elmúlt években az összes csatorna megrágcsálta, lenyelte, felöklendezte, kiköpködte, a múlt héten tele volt olyan vágott anyagokkal a televízió, melyek azt sulykolták, hogy Albert Györgyi alkoholista, gyógyszerfüggő, az élete romokban hever, már csak egy rövid kifutása van és ennyi volt neki. Erre mikor pénteken meghalt, egyből minden kibaszott csatorna baromi nagy kegyeletet mutat, saját halottjának tekintik, lássuk Györgyi ezer mosolyát egy kis filmbe vágva, mikor adott utoljára hol interjút, jaj, Györgyi, nélküled eggyel kevesebb szín van a szivárványban... Hát milyen mocskos, undorító, tetű, etikátlan viselkedés ez? Tényleg felháborít. Ti kurtátok el az életét! Az Indexen meg olyat láttam, hogy azt hittem komolyan, hogy csal a látásom és a hallásom. Egy riport készült még sebtiben az "utcaemberével", aznap este, amikor meghalt. Csupa olyan embert vágnak be a videóba, akik szép dolgokat mesélnek Györgyiről; kedves nő a Györgyike! Remek riporter! Ő a legjobb! Szegénynek nem megy a pasizás! Szeretem! Nagyszerű nő! Satöbbi. Majd a végén ugyanezek az emberek: jaj, ne mondja! Meghalt? Hihetetlen! Micsoda veszteség! - Tehát gyakorlatilag az Index operatőre felvette és utána az Index vágója összevágta, majd a szerkesztő nyilvánossá tette a videót, melyen 4-5 ember egy másik, általuk kedvelt emberről megtudja, hogy éppen pár órája halt meg.

Mi ez?????? És mikor Karcsibácsi megtudta, hogy rádiózom, akkor nagy büszkén vetítette nekem előre a jövőmet, hogy még pár év, és televíziós celebritás válik belőlem, és mikor mondtam neki, hogy az isten mentsen meg attól, hogy valaha is a képernyőre kerüljek, azt hitte, hogy csak szívatom. A kereskedelmi televíziózás minden emberi gazságot legitimál, semmi, és semmi nem számít csak a pénz, bármi áron. Annyira gyűlölöm a kezdetektől fogva!

És most ott fogok vágni, ilyen remek videókat! Istenem, akkora lehetőség ez, de sajnos egy évig nem szabadulok, ezt kell csinálnom, a szerződés kötelez. No meg majd megismerek rengeteg embert, szakmai elismeréseket vívok ki, szóval ez a tanulópénz kifizetésének szakasza. Többek közt.

Tegnap atom durva SKUBU, megint összekeveredtem a régi, nőcsábász históriámmal, akivel még májusban szövögettem a terveimet, de persze nem lett ebből semmi, bár egyszer elhívott igazi randira, meg pár éjszakán át hajnalig kokettáltunk egymással ilyen-olyan bulikban, de aztán elhagytam a telefonom, és többé nem (én nem kerestem, és szerintem ő se engem). Tetszett nekem a ficsúr, de kiábrándítóan nagy kan-állat, szerintem minden nőt megdug, aki egy pillanatra nem figyel oda, hogy jól össze van-e zárva a lába. Na, aztán hazajöttünk, a srácfiú hazakísért, és fogta a kezemet útközben, és tudom, hogy nem ő kell nekem, de ha csak egy percre is, meglehetősen jó érzés volt azt képzelni, hogy párkapcsolatban vagyok. Kurva élet! Ilyen szar alakokkal próbálom a szívem lyukait toldani-foldani pár másodpercre! Hát de miért?

Aztán ma elég szarul voltam, nagyon fáj a torkom, ami szopicska, mert holnap beszélnem kell mikrofonba bele, és nekem ez fáj. De tényleg fáj.

De Andikával ma is gennyesre röhögtem magam.

Holnap riportolás van este, aztán meg gyűlés a stúdióban (csak adja isten, hogy Misike ne legyen ott!), aztán kedden reggel bizsu bébi! Este meg megyek vágni, élesben! Nagyon izgis. Szerdán narrálok, csütörtökön meg bébilátogatóba megyek uokatesómhoz, és beng itt a péntek, nem volt időm magamal foglalkozni. Isteni. Imádok felnőtt lenni.